Minden korszaknak van egy kezdete, egy közepe és egy vége. Soha nem tudjuk, hogy melyik az utolsó vacsoránk, melyik az utolsó találkozásunk… Az emberiség minden civilizációjában megkapta azokat a szent iratokat, próféciákat, amelyekből tanulhatott volna. Ezt soha nem tette, és mindig hazug meséiben vagy éhesen, vagy teli hassal halt meg. A legnagyobb hibánk, hogy a jelenlegi állapotunkat, amit készen kaptunk elődeinktől evidenciának és fundamentumnak tartunk. Innen akarunk tovább lépni, ez bármilyen tisztátalan véres vagy pacsuli szagú is…. Azt az ősállapotot, ami a teremtő szándéka volt az emberrel, már rég elfelejtettük.  A szeretetteljes egymásra hagyatkozó egyenes beszédű korszak ma már a meséinkben sem létezik, oda is beköltözött a csalfaság és a hazugság. Mindig van út a gyökerekhez. Valószínűleg lett volna egy esély a dinoszaurusz korszak értelmes lényeinek is a túlélésre, ahogy nekünk is lenne esélyünk, hogy elkerüljük a szent iratokban leírt Sodomát és Gomorát, merthogy erkölcseiben és moráljában most pont itt tart az emberiség.

A dinoszaurusz utolsó vacsorája

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás