Vastag Csaba többszörös Fonogram díjas magyar énekes. A Popdaráló és az X-Faktor című műsorok révén vált országosan ismertté, de már előtte is tevékenykedett színházi darabokban, musicalekben.

Mi lenne az a dolog, amit nagyon szeretnél elérni a következő pár hónapban?

Sok részre lehet bontani ezt a kérdést, mert nekünk az is egy rövid távú terv, hogy a hosszú távú terveink lépcsőfokait tudjuk tartani. Nagyon be vannak osztva az óráink, szinte tizenöt perces pontossággal. Most jelent meg a lemezünk, most volt a Syma csarnokban egy koncertünk, ami alapvetően, telt házas volt, többen nagyon nem is fértek volna már el. Ennek a továbbgördítése, az ezen az úton való haladás, ami a következő hónapokat meghatározza. Ugyanazt próbálom tartani, amit eddig: igyekszem jó dalokat írni, igyekszem ezeket a rádióba eljuttatni és igyekszem a kedves közönséggel megismertetni.

Mi az a dolog, amit legfontosabbnak tartasz a jelenlegi világban?

Az, hogy az üzenetünk eljusson azokhoz, akikhez el kell jutnia. Ez a legfontosabb. Ezért is jó, hogy a most megjelent lemezünk már platina lemez minősítést kapott, mert ez azt jelenti, hogy viszonylag sokan meg tudták hallgatni. Bár hozzá kell tennem, hogy harminc évvel ezelőtt egy platina lemez sokkal nagyobb darabszámot jelentett. Az emberek relációt szoktam figyelni, hogy ki mennyire figyel a másikra, ez egy állandóan aktuális téma. Mindig figyelni kell erre, hogy ne sekélyesedjenek el a kapcsolataink, és figyeljünk oda egymásra, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Én nagyon hiszek abba, hogy mindannyian építőkockái vagyunk egy nagy építménynek, ha ezt mindenki felfogja akkor a tőle telhető legjobbat igyekszik beletenni ebbe az építménybe. Így talán sokkal szebb lesz a várunk, mint amilyennek gondoltuk volna.

Mi az a dolog, amiért le kellett születned erre a Földre?

Ezek nagyon jó kérdések, szerintem ezeket sokan sokáig fejtegetik, és kérdezik maguktól és másoktól is. Ez egy nagyon nagy kérdés, ha tudnám, lehet, hogy másoknak is elmondanám, ez így furcsa dolog. Abban mindenesetre bízom, hogy az ember, amerre orientálódik az nem véletlen. Én a magam részéről nem, hogy nem utálom az embereket, hanem tényleg már néha a naivitás és a hülyeség szintjén is túlságosan megértő és kedves vagyok mindenkivel. Sokan szokták is mondani, hogy ez már súrolja a túlzás határát. Mindenkit próbálok elfogadni olyannak, amilyen valójában, mindenkit igyekszem empatikusan szemlélni, és mindenkit hagyni, hogy azt tegye amit akar, amennyire lehet.

Igyekszem mindenkit úgy elfogadni amilyen – Vastag Csaba

3 Kérdés | 0 Comments

Hozzászólás