Csiszár Róbert a Semmelweis Egyetem fogorvosi karán végzett. A ’80-as évek végén került kapcsolatba a keleti gyógyászattal. Innen indult el a keleti és nyugati orvoslásnak az összekapcsolása. Ezt építette be a fogászati ellátásba, a biológiai fogászat területére. Nagy szenvedélye az információs gyógyítás, mely már 1993-ban kezdődött. Nevéhez fűződik a Körbler-módszer.
Mi lenne az a dolog, amit nagyon szeretne elérni a következő pár hónapban?

Nincsen jó válasz erre, mert igazából az embernek vannak tudatos és tudatalatti tervei, de ezek mindig olyanok, ahogy a Tao működik. Ha az ember érzi, hogy jó úton van, jó helyen van, akkor ez egy harmonikus érzést eredményez. Amennyiben rosszat lép, kényszerpályán halad, akkor meg diszharmonikus. Valójában az ember azt érzi, hogy amit csinál, vagy amin halad, az számára jó, vagy nem jó. Persze lehetnek hibás utak, vagy hibás élethelyzetek. Így, hogy egy adott pillanatban tervet csinálni a következő napokra, hetekre, hónapokra évekre, ez számomra értelmezhetetlen, mert tudom, hogy valamilyen utam van, és meg tudom azt határozni, hogy az a pozíció, amin most vagyok az ,megfelelő-e. De, hogy hol lesz az az út egy hónap múlva, vagy hol lesz két hónap múlva azt nem tudom. Úgy érzem, hogy nem tudok erre a kérdésre, ebben az értelemben válaszolni. Azt tudom, hogy valamilyen úton haladok, és ez az út, valószínűleg valahova fog tartani három hónap múlva is, és szeretném, ha akkor sem lennének benne disszonáns állapotok, amik rossz érzéssel töltenek el.

Mi az a dolog, amit a legfontosabbnak tart a jelenlegi világban?

Ami nekem rendkívül feltűnő és mindenféleképpen kellemetlenséget okoz, olyan értelemben, hogy nem személyesen, hanem a mindennapi életben a gondolkodás során, az az embereknek az egymáshoz való viszonya. Arra gondolok, hogy nagyon kicsi a tolerancia küszöb. Emiatt az emberek nagyon türelmetlenek egymással szemben és nagyon nagyfokú agresszivitás nyilvánul meg az emberek között. A legkisebb negatív élmény is olyan elfojtott mély reakciókat eredményez, amely mindenféleképpen túlzás. Ezt magyar viszonylatban gondolom elsősorban, és ez összekapcsolódik a másik dologgal, a másikra való odafigyeléssel. Ez pedig megint kapcsolódik egy másik témához az empátiának a fogalmához. Az empátia pedig kapcsolódik az egónak a fogalmához. Az empátia az együttérzés – most nem azt mondom, hogy kéztördeléses együttérzésre gondolok, hanem – a másikra való odafigyelést jelenti. Ez megint nagyon nagy mértékben lecsökkent. Ennek valószínűleg több oka van. Gyakorlatilag az emberek olyan mértékben – korosztálytól függetlenül –csak a személyes problémáikat nézik és a saját személyes életüket, hogy gyakorlatilag csak önérvényesítés folyik. Itt látom a legnagyobb problémát a mostani életben. Ennek valószínűleg meg kell változnia, mert egy nagyon lefelé menő hullámban agyunk, és ez valószínűleg át fog csapni egy másikba csak én még mindig azt érzem, hogy a hullámnak az alsó része az még nem ért véget.

Mi az a dolog, amiért le kellett születnie erre a Földre?

Én a napi munkám során úgy érzem, hogy összhangban vagyok az életemmel, tehát semmifajta kényszerpályán nem élek. Legalábbis úgy érzem, így a napi tevékenységemben. A disszonancia mindig abból szokott eredni, hogy az ember mást csinál ,mint amik a vágyálmai, vagy más körülmények között kell neki élnie, vagy dolgoznia, mint amit szeretne. Ebből ugye létrejön egy diszharmonikus állapot. A diszharmonikus állapot pedig azért jön létre, mert ha nem érzi benne jól magát az én, az egó, vagy a tudat, tudatalatti, vagy a tudat fölötti , vagy a lélek, mindegy. Lényeg, az, hogy ez aztán különböző helyzetekbe manifesztálódik. Tehát én a napi életemet tekintve én úgy érzem, hogy harmonikus vagyok, nincsenek ebből a szempontból disszonanciák. Persze vannak napi problémák, de azt csinálom, amit szeretnék, vagy amit gondolom, hogy tudok. Éppen ezét, ha egy-két szóval kellene meghatározni, hogy mi az, a napi munkában én betegeket látok el, tehát segítséget nyújtok. Tágabb értelemben egészségügyi és egyéb problémákat oldok meg. Gyakorlatilag ez a két fogalom, hogy segítségnyújtás és probléma megoldás. A napjaim, heteim erről szólnak, tehát gondolom, hogy ez a dolgom.

Úgy érzem nem haladok kényszerpályán – Csiszár Róbert

3 Kérdés | 0 Comments

Hozzászólás