Az a fény, aminek nincs árnyéka, az a végtelen szeretet. Ez az egyetlen realitás. minden, amit az elménk ezen túl kreál, az illúzió. Számunkra a fény akkor érzékelhető már, amikor megtörik. Ezt abból gondolom, hogy az érzékelt fény mindig együtt jár az árnyékkal, ez a dualitás, a létezés tulajdonságai közé tartozik. A fény mindenben ott van, és a létezés alapeszenciája. Amikor arról beszélünk, hogy a vákuumtér nem más, mint óriási üresség – sokan hívják semminek-, akkor tudnunk kell, hogy ez a semmi a létezés lehetősége. A vákuumtér tartalmazza a fénynek azt a megnyilvánulatlan állapotát, amelyből a gondolatrezgés képes egy darabot, formát kihasítani. A létrejött teremtmény, bármi is legyen az, fényből van. Létezésünkben ezt az okozati jelenséget észleljük. Amit vákuumtérnek hívunk, az nem több vagy kevesebb, mint a mindent kitöltő, végtelen gyors, egy időben, egyszerre, bárhol jelen lévő, és akkor jöhetnek a keresztapák. Ezt hívhatják egységes mezőnek, morfogenetikai mezőnek, tachionnak, akashának, egregornak, közös tudattalannak. Az a fény, aminek nincs árnyéka, az a végtelen szeretet. Ez az egyetlen realitás. minden, amit az elménk ezen túl kreál, az illúzió.
Jakab István

Fény árnyék nélkül

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás