Ki menti meg a világot? – Jakab István

Akik egyszer elindultak az úton, felfedezik az Én mindenhatóságának hazugságait. Ezt követően képesek felvenni a megfigyelő állapotát, amikor már nem kint és bent vannak, hanem csak vannak.
A megfigyelő állapota egy hosszan tartó állapot, és csak ebben vagyunk képesek kiszakadni az anyag ragacsából. Nem kell mást tenni, mint megfigyelni az érzést – a meleget, a nyomást. A lélek szavai ezek: a fájdalom, feszítés, szorítás, az anyagtól való szabadulás zihálásának hangjai.  Hogy tud átlépni az egyéni megfigyelő az egységtudatba?

Az egységtudat nem más, mint a közös tudat, a közös forrás, ahonnan mindannyian érkeztünk, mint lélekcsírák arcot és testet öltve ebben a létezésben. Az egységtudathoz nem kell mást tenni, mint hogy a megfigyelő még tovább emelkedjen, transzcendáljon, és a kiváltó ok világába érkezzen el a közös tudatba. Ez se biztos, hogy ez a végtelen, de a mi létezésünk teljességének tudása. Jó kérdés, hogy amikor el tudtad hagyni az anyag ragacsát, s a lélek szövete ott lebeg már a szabad létezésedben, akkor szükséged van-e még az anyagra.

Az anyag halálakor hány zsebkendőt sírunk majd tele? Ami most cinizmus, akkor realitássá változik, nyúlnál egy marék földért, hogy a koporsójára dobjad, de nem lesz ott semmi ami az anyaghoz kötődik. Meghaladtad önmagad, már ott vagy az egység közös tudatában, ahol minden barát és ellenség, minden érdekes és érdektelen, eggyé olvad. Akkor minek a földi test? Úgy érzed, hogy meghaladtad önmagad, ez a „risi állapota”, ami a Véda leiratokban olvasható.

Ez viszont több annál, hogy vagy fizikai síkon, vagy nem vagy?
Ez már a teremtő állapota. Ha akarod, újra megteremted önmagadnak a fizikai valódat, hogy tudj kommunikálni még azokkal, akik csak ezen a létsíkon tudnak érintkezni veled. Meghaladva önmagad, egy csepp vízben töltöd le tudatállapotodat, egyesülve akár azzal, akit a földi életben legjobban szerettél. A szeretet és az egyesülés eufóriája megmarad, mert az érzés az, ami a legfelsőbb spiritualitássá teszi két lélek egyesülését, a testek szentsége a lélek szentségévé alakul át – a testek szent szeretkezése a lelkek csodálatos eufóriájává teljesedik ki.
Mivel az egységtudat maga a teremtő állapot, nem kell aggódnod itt és most azért, hogy mi lesz veled, mész vagy maradsz, mert már te döntheted el.
Nem kell féltened gyermeked, családod, mert bármikor tudsz gyermeket, családot teremteni.
Úristen, akkor rengeteg kis Isten lesz itt a Földön?
Nem. Nem figyeltél. Az egy-ségtudatban már az egyetlen teremtő Istenné alakultál vissza a saját birtokos jelződ elvesztésével.
Az egységtudatban egyek vagyunk, és bármire képesek vagyunk.
Az egységtudat nyelve a szeretet.
Ez az az ötödik dimenzió, amiről egyelőre csak álmodtunk.

Ez az az érzés:
– ahol a feltétel nélküli szeretet energiái mozognak
– amikor az anyag ragacsa nem köt sehová
– amikor tér és idő nélkül vagy az egység-teremtő állapotodban.
Tudjátok, hogy mi ebben a legcsodálatosabb?
Az, hogy itt, ebben a kis fizikai testben a fáradt fizimiskámmal, a lüktető szememmel, a fájó torkommal képes vagyok ezt az egészet felfogni, érezni.

Mit is jelent ez? Azt, hogy dimenzió betyárként egyszerre vagyok itt, a földi 3D-ben, és egyszerre vagyok képes transzcendentálni minden gyengeségemet, és képes vagyok megjelenni abban a nagy, közös egységtudatban.
Amikor ezt kimondod, máris megérzed, és az a melegség önt el, ami abból a valóságból árad, ami számodra most még nem létezik, de valójában létezik, hiszen Te vagy a minden a mindenben, tér és idő korlátok nélkül.

Jakab István

Kategória: Ezotere-fere
Címkék:

Hozzászólás