A korabeli források tanúsága szerint történt Jézus születése után a 2014-ik esztendő tavaszi havában, Orbán uralkodása idején. A történetet lejegyezte Bodza királykisasszony elbeszélése nyomán, a király ismeretlen jegyzője.

Történt egyik nap a Bodza királyságban, hogy a királylány, a legkisebb – hisz természetesen melyikkel történt volna – igen nekikeseredett.
Szüleivel, az öreg királlyal és az öreg királynéval élt egy siralmas panelben, magányosan, herceg nélkül. Munkája nem lévén (hímezni utált, hámozni meg még inkább) egész nap otthon veckelődött a “fészbuk” előtt, és szörnyen unatkozott.
– Hoppá! – gondolta aznap. – Tudom már! Kell egy kutya! – mondotta, és azon nyomban el is kezdte böngészni az akciós ebek listáját az OLX-en, és a Jófogáson, no meg, mert rendes királylány volt, kapcsolatba lépett jó néhány menhellyel is.
Törpepincsert akart, cser-barna színűt, és kislányt, nagy denevérfülekkel, vagy csivava babát, hófehéret, ami egy igazi királylányhoz illik. Nézte, nézte a hirdetéseket, böngészett, listázott, bekapcsolta az automata szűrűt is, de csak nem talált megfelelő ebet széles a közelben, távolba pedig hintója nem lévén, nem tudott utazni.
Addig-addig böngészte a hirdetéseket, amíg egy megfelelőre nem talált. Pincsert hirdettek, közel is volt, olcsó is, fel is hívta hát.
Illendőn bemutatkozott, majd a tárgyra tért, hogyaszongya:
– Törpe?
– Törpe – mondta a bácsi a vonal túloldalán, mert egy bácsi árulta.
– Lány?
– Lány is van.
– Fekete- cser?
– Az az … – mondta a bácsi, és az árából is lehetett alkudni, giga big lájk, – gondolta a királylány, és már ült is fel az MVK Zrt. (helyi tömegközlekedés) egyik járatára, hogy odautazzon érte.
De lett nagy meglepetés, amikor meglátta a kínált árut, mert bár nőstény volt az eb, és pincseres, de véletlenül se fekete, és a kiskutyák anyját elnézve (leginkább egy barna rosszul töltött virslire emlékeztetett) semmiképp sem törpeszerű.
A kiskutya, amit a tulajdonos valami istenháta mögötti telekről hozott le a buszmegállóba, barna volt, csupasz hasú, sovány hosszú lábakkal, és gombafoltokkal a homlokán.
– Foltos a homloka – mondta a királylány.
– Á, – mondta a bácsi, – csak leütögette azt.
A királylány, bár a szíve vérzett a kutya miatt, mert azonnal látta, hogy egy szaporítóba botlott, mégse vette meg, hisz nem ilyenre vágyott.
Telt múlt az idő, a királylány tovább keresgélt, de sehol sem látott olyan kutyát, amilyet szeretett volna. A budapesti menhelyek mereven elzárkóztak a vidéki versenyzőtől, a saját lakhelyén pedig esélytelen volt, hogy fajtatiszta törpekutya kerüljön be a sintértelepre, vagy az állatmenhelyre.
A királylány igen szomorú volt, hogy neki még egy vízfejű csivava sem jut, bár később a vízfejűről lebeszélte magát, na de hogy még azt se adnának neki.
Közben pont belebotlott a Youtube – on egy Carolyn Deal féle vágyteremtő videóba, és ha már arra járt, miért ne? alapon írt egy listát a hölgy útmutatása nyomán, hogy mit szeretne birtokolni, milyen emberi tapasztalatra akar szert tenni (a királylánykodáson kívül), ésatöbbi, mindezt három csoportba sorolva, rövid-, közép-, és hosszútávú célként.
A lista megíratott, a kutyát a rövidtávú célba tette, majd el is felejtkezett az egészről, és fel is adta azután reményt, és azt mondta, nem is kell inkább a kutya, hiszen, ha mégis találna valami adminisztratív állást a birodalomban, ugyan hová is tenné az ebet…
És akkor, akkor történt, hogy egyik nap, egyik régi iskolatársa, kivel együtt jártak a hercegnők művészeti képzésére (fontos, hogy egy igazi hercegnő járatos legyen mindenféle művészeti tanulmányban), posztolt egy pincsert a “fészbuk” falára.
A királylány megnézte.
Pincser volt. Barna. Az a barna, és a közeli sintértelepen. A királylány kinagyította a képet, és tisztán látszott minden apró gombafolt a kutya homlokán.
– Nem kell! – mondta a királylány, és toppantott is volna hozzá, ha épp nem hason feküdt volna az ágyon (kedvenc időtöltés) – hiszen őt már ismerem! Barna, és nem törpe. Mégis mit csináljak vele?
De a másik hercegnő, kinek kutyaiskolája volt, csak erősködött, hogy törpe az, és legalább nézze meg, és ha nem kell neki, hát kihozza ő, hiszen cuki.
Bodza királykisasszony duzzogva, de beleegyezett, és felhívta a telepet.
Péntek volt. Aznap már nem ment be, és hétfőn sem, és kedden sem, és eljött a szerda, és a pincser még mindig a sintértelepen volt, egyedüli kölyök törpe kutyaként a sok nagyméretű kóbor keverék között. És nem ment érte senki, és nem hozta ki senki sem a százhatvanezer fős birodalomból.
Bodza hát ígéretéhez híven bundába bújt, leintett egy városi buszt, és eldöcögött a sintértelepre. A kis pincser ott vacogott a márciusi hidegben, egy ketrecben, a rácsok mögött. A királylány, esküszöm csak meg akarta nézni, mondta is, h csak meg-né-zi !,- de egy ott dolgozó értetlen már húzta is ki a ketrecből a kutyát, aki semmiképp sem akart a királylányhoz menni, és már kérték is az adatait, és írták a számlát, hogy chip meg az oltás ára, mert a kutya meg ingyen van ugye. A királylány mit tehetett volna, kifizette, elhozta.
Annyira félt.10 éve nem volt kutyája! Már el is felejtette, milyen az.
A pincser pedig csak ugrált azokon a hosszú lábain és tépte a királylány hosszú haját, minden pillanatban.
A királylány előtte szelíd életmódot élt, jógázott, és nyugodt, lassú mozdulatokkal evett, de az újdonsült eb mellett ez lehetetlen lett.
Amint lefeküdt a padlóra, hogy gyakorolja a szárvangászanát (kevésbé hivalkodó nevén a gyertyaállást), a kutya azonnal újraélesztette, éjszakánként pedig, maradva a hobbijánál, a haját tépte. Enni pedig csak állva tudott, azt is sietve.
A gyivisből udvari kutyává avanzsált más tekintetben sem viselkedett rangjához méltón.
Időnként lepisilte a közös franciaágyat, később pedig, (mert a kutya megjelenése után két héttel pont rácsörögtek a királylányra, hogy egy számára tökéletes négy órás állást ajánljanak neki) a királylány távollétét kihasználva az ágyon végezte a dolgát, időnként gondosan becsomagolva a legyártottakat nem saját hálóingbe.
De olyan is előfordult, hogy inkább a szőnyeget részesítette előnyben, és miután a királylány nem ehhez volt szokva, hazaérve beletaposott, és még kilencszer körbenyomdázott vele.
Ám csöppet sem volt mérges, hisz akkor már jó ideje hallgatta egy mester tudatalattit módosító programját, és lelkében nyugalom és béke, világában pedig rend honolt.
(És amúgy is tudta, hogy ez szeparációs probléma, nem jellemhiba.)

.Szóval boldogan élnek azóta is, és bár az eb nagyon hamar szobatiszta lett, szerencsére továbbra is kellően hiperaktív és őrült – amikor nem alszik – leveses csésze nagyságúra tágult szemekkel.
Szerző megjegyzése: a híresztelések ellenére sem szed semmit.
Utóirat: A királylány sem.

Bokros Ágnes

Szuszi megjelenik – A Bodza család krónikájából

Mesélem a mesém | 4 hozzászólás

Hozzászólás