Hasonlat-ok

Néha úgy szeretlek, mint kócló szél a fákat:
mint egy őserő, mely nem tűr zabolákat.

Máskor úgy szeretlek, mint hűs harmat a növényt:

itatja csókjával cseppenként a sövényt.

Aztán úgy szeretlek, mint macska a zivatart:

ölbe menekülve féli a zűrzavart.

S megint úgy szeretlek, mint felhőből bújó nap:

tízujjú sugárral hajadba belekap.

Olykor úgy szeretlek, mint túlpartot a tenger:

gyengéd simítással százszor-végtelenszer.

És még úgy szeretlek, mint alvó kedves álmát:

ölelve magához párjaként a párnát.

Gyakran úgy szeretlek, mint haldokló a hitét:

suttogja kérését, örök varázsigét.

Sokszor úgy szeretlek, mint lélek földi létét:

emberköpenyében belső, csöppnyi békét.

S mindig úgy szeretlek, mint világát az Isten:
magam teremtettem, semmi másom nincsen.

Lotte Harmat

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

Mesélem a mesém

Címkék:

Hozzászólás