A Mátrix trilógia kapcsán sokunknak alakult át a gondolkodásmódja és lélegzet elállítva vártuk a Jupiter felemelkedése című filmet.

A film egyik mondanivalója – számomra – az, hogy az univerzum ugyanolyan mocskos, anyagias, mint a jelenlegi civilizációnk. Ez egy alapvető hozzáállásbeli hiba, mert ha így lenne, akkor az univerzum is rég kipusztult volna. A film egyik fő vonulata az, hogy különféle, életre alkalmas bolygókat „bevetettek”, majd amikor a populáció a legnagyobbá vált, akkor elkezdték az aratást. Az aratás annyit jelent, hogy az emberek DNS-eiből kivonnak egy fiatalságot megőrző anyagot, amelyben megfürödnek a világ urai, és ezáltal örökké halhatatlanok lesznek.

Az idő a legnagyobb érték, mert az időt győzik le az emberek testéből és lelkéből kivont anyagokkal.

Ez lenne a legfelsőbb létezési fok az univerzumban?

Azért élünk, azért gondolkodunk, hogy a szeretet állapotába érjünk, amikor már letesszük az acsarkodás, a gyűlölködés és a profit szellemiségű életünket.
A Wachowski testvérek azt teszik az arcunkba, hogy az egész világ mocsok. Nem egy pozitív perspektíva ez a másként gondolkodók és az emberiség számára.
Végig kell gondolni, hogy ez-e a követendő út.

Egy-két fantasztikus momentum van, igenis látjuk, hogy az itt élő idegen civilizációk képesek a tudatunkban bármit módosítani, ha kell, látjuk őket, ha kell, nem látjuk. A holografikus világunkban bármit újra tudnak építeni egy óriási rombolás után és számos olyan jelenségre, kérdésre is választ kapunk, ami évtizedek óta foglalkoztat bennünket. Csak egyet ne akarjatok elhitetni velünk drága Wachowski testvérek, hogy az univerzum ugyanazzal a mocsokkal van tele, mint jelenlegi civilizációnk mozgatórugója. Akkor nem biztos, hogy ebbe az irányba szeretnénk tovább haladni.

Jakab István

Hozzászólás