Az emberiség olyan, mint aki a félelem tüzénél melegedő öngyilkos. Évszázadok alatt létrehozta a tűzfelügyelők végtelen bürokráciáját. Energiájának 99%-át a félelem újabb eszközeinek kifejlesztésére fordítja, életének jobbátétele helyett.

Ki merem jelenteni, hogy civilizációnk kollektív meséje nem működik és a halottas ágyán rettegve fetreng. Eközben minden percben a saját maga által kreált borzalmait szívja magába, ami által egyre tehetetlenebb görcsökben vonaglik, a tiszta szeretetről, a békéről és a szebb jövőről papol.

Csoda, hogy el tudtunk eddig totyogni, lábainkra és kezeinkre magunk által vert bilincseinkben. De a legnagyobb csoda, ami egyben orbitális katasztrófa, hogy nem vettük észre, hogy mit művelünk magunkkal.

A szakadék széléről már leléptünk és zuhanunk, de energiánkat még mindig a félelemre összpontosítjuk, megfosztva magunkat attól a csodálatos élménytől, amit a zuhanás percei adhatnának életünknek.

Képzeljétek el, hogy most taktikát váltunk, hiszen már nincs mit vesztenünk. Ha nem a gyógyszerek, a mérgezett ételek, vagy a HAARP és a Chem trail légypapírján akadunk fenn, akkor a kannibálok szolgálnak fel besamel mártással.

A zuhanás pillanata az egyetlen dolog, ami történik velünk az életben, az összes többi azokról a korlátokról, semmittevésről, vágyakozásról, dögunalomról szól, amit életnek hívtunk.

Ismételgetjük magunknak Istenünk igéit a szeretetről, a jóságról és a könyörületről, miközben egy óra alatt keresztre feszítenénk a Jézust, ha újra eljönne közénk. Hiszen egy terrorista természetgyógyász Afrikából, aki nem hajlandó beoltatni magát, és nem vesz részt az iskolai oktatásunkban. 2000 éve szajkózzuk a Megváltó történetét, mi lenne, ha most már a tanításai szerint élnénk?!

Ez nem adna többet, minthogy kinyílna az ernyő a zuhanás közben a fejünk felett, és úgy érnénk földet, hogy ráébrednénk, minek is születtünk, és mi végre is élünk itt, ezen a gyönyörű bolygón.

Jakab István

Orbitális hazugságban élünk

Üzenet | 2 hozzászólás

Hozzászólás