Először is tisztázzuk, hogy ki vagyok én. A nagy ÉN-ben én vagyok a kis én. Mint kis én, megelégszem kis hanggal, de mit tagadjam, ez a kis hang folyamatosan szól a nagy ÉN fülében.

Mi is az én feladatom? Azért építettek be a rendszerbe, mert a gazda őrző-védő feladatát kell ellátnom. Miért is kell ezt a gazdát őrizni-védeni? Igazából ez a program nagyon sokáig aludt a mélyben, de akkor még másabb világ volt. Minden ember mosolygott, nem voltak gyilkoló veszélyes állatok, nem voltak mérgező növények, nem voltak ellenségek, csak az aranykor, a feltétel nélküli szeretet virága nyílt minden utcasarkon. Én pedig ebben a nihilben állandó szabadságon voltam.

Aztán az ember megsértette a törvényeket, és elkezdett nem emberien viselkedni, egyre több félelmetes dolgot teremtett maga körül. Először megteremtette a tüskéket, aztán a mérges kígyókat, a mérgezett almát, a vadállatok sorát, és nekem egyre több-több és több feladatom lett. Ahogy folyamatosan alakult át a környezet, egyre jobban kellett védeni azt a kis csecsemőt, aki megszületett és sokszor már éhes szemű kufárok, kalmárok nézegették, hogy hogyan lehetne őket elrabolni az édesanyjuktól.

Azonnal meg kellett tanulnom mosolyogni és meg kellett tanulnom nagyon hangosan sírni, hogy mindenki elszaladjon, csak az édesanyám maradhasson mellettem. Ahogy egyre kifinomultabb lett a gonoszság, egyre kifinomultabbak lettek az én módszereim is.

Ma valóban ott tartunk, hogy szinte mindentől védenem kell az embert. Ha rafinált, ha nem ügyes, ha nem csalárd, akkor egyszerűen elveszik ebben a mai világban.

A technikámról szeretnék egy pár szót mondani. A világ önmagában olyan, amilyen. Megfigyelem és eldöntöm, hogy ez ártalmas a lénynek, akit védek, vagy hasznos. Ráteszem ezt a címkét és elteszem a végtelen memóriámba. Az embernek nem is kell már arra gondolnia, hogy milyen tapasztalatai vannak, ezt minden szituációban az én dolgom elővenni. A világ azonban annyira összekavarodott, hogy ugyanazon dologról teljes egészében más tapasztalatokat is lehet gyűjteni, így én is összezavarodtam.

Hogy van-e hitem? Mit tudok én az életről, és az Istenről?

A lélek Isten dolga, nem az én feladatom. Az én feladatom az anyagi világ védelme, az én feladatom, hogy minden körülmények között biztosítsam a túlélést. Hogy a túlélés fájdalmakkal jár? Az élet is fájdalmas. Ez az én szerepköröm, és hiába jönnek nekem a megvilágosodás dumával, én nem hiszek abban, hogy egyszer az a bizonyos teremtő átveszi az irányítást és nekem el lehet engednem az ember kezét. Amíg mellette vagyok, az én szabályaimnak megfelelő üzeneteket kap, – amint említettem, én vagyok a kis hang a fülében -, s hogy ő hogy mit tesz valójában, az az Ő dolga. Az, hogy ez a program sok esetben halálos, az nem az én felelősségem. Ez a csendesen, vagy hangosan programozott halál, ez a világ programja, én csak a döntéshozó vagyok, aki folyamatosan megfigyeli az eseményeket, és felcímkézem.

Ha eljön egyszer egy olyan megváltó, aki velem el tudja hitetni, hogy a világ jó, hogy az ember jó, és az én munkámra semmiféle szükség nincs ahhoz, hogy az ember tovább élhessen és boldog legyen, akkor ígérem félreállok. Amíg ilyet nem látok, addig ez a megvilágosodás maszlag engem teljes egészében nem érdekel. Együtt születtem az emberrel és együtt halok meg vele. Ha megváltozik a világ, akkor megváltozom újra én is. Az embernek kell tudnia, hogy mit teremt gondolataival, mit teremt az érzéseivel, mit teremt a kimondott szavaival. Én az ember feltétel nélküli csatlósa leszek mindig. Ha az ember a saját önpusztítását teremti, akkor ebben is társteremtő leszek. Ha az ember egy boldog, új világot teremt, akkor én újból elmegyek szabadságra, mint ahogy annak idején ezt az aranykorban tettem.

Ne beszéljetek rólam úgy, mint ellenségről, mert én voltam az első, aki az ember mellé állt születéskor, és én vagyok az utolsó, aki elhagyja őt halála napján.

Az EGO és a jó cselekedetek

Akármennyire is hihetetlen, de vannak számomra is megmagyarázhatatlan dolgok. Például a megszületéskor emlékszem olyan feltételes reflexekre, hangokra, önkéntelen működési programokra, melyeket nem ebben az életben szereztem. Elfogadom, mert az őrző-védő programba tökéletesen belefér. Igazából arról szeretnék most beszélni, hogy az ego-programomon felül, – amit úgy éreztem, hogy legmagasabb szintű vezérlés a lény testében -, van egy felülíró program. Sokszor, számomra megmagyarázhatatlanul, olyan cselekedetekre képes, amivel teljes egészében veszélybe hoz bennünket. Például beleseik egy kisgyerek a vízbe, anélkül, hogy a drága gazdám tudna úszni, máris ugrik utána, és megpróbálja kimenteni.

Tűzben meghall egy síró gyerekhangot, vagy állathangot, és anélkül, hogy meghallaná azt a szót, hogy figyelj, veszélyben vagyunk, ne menj be, magára ránt egy vizes takarót, vagy még azt sem, és gondolkodás nélkül berohan életet menteni. Bár nem értek egyet vele, én is ugrom vele a vízbe és tiszta erőmből segítem. Van egy fél szelet kenyere, amivel kibírhatná még egy napig, de Ő fogja, letöri a felét, és odaadja egy másik embernek, egy gyereknek, egy éhezőnek.

Ezek nem logikusak az én programom szempontjából. El kell fogadnom tehát, hogy van egy felülíró program, és ha belegondolok, akkor a jócselekedetek után sohasem történt meg az a katasztrófa, amitől féltettem az embert. Nem haltunk éhen, kimentettük a gyereket, és olyanfajta melegség öntötte el a testet, ami az egészsége szempontjából pozitív hatással volt. Be kell ezt látnom és el kell fogadjam. Van valami láthatatlan, gondolatok felett álló erő, ami felülírja az én programomat, amitől az Én énje megadja magát valamilyen felsőbb utasításnak. Nekem valóban csak az ember van, akit védenem kell. Csak az ember van, akit szolgálok, de álmatlan éjszakáimon azért eszembe jut, hogy az embert nem én hoztam létre, az embert nem én teremtettem. Egyáltalán mi is az a szó, hogy teremtés? Nevetek, kacagok, felvállalok különféle szerepeket, ítéleteket mondok bármiről, azt végre is hajtom, de mi köze lehet mindennek a teremtéshez? Abba már bele se merek gondolni, amit egyre többet hallok a gazditól, hogy mi lesz azon a napon, amikor én is megvilágosodom? Milyen lesz az ego ÉN-em megvilágosodása?

Jakab István

Az EGO védőbeszéde

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás