A folyamatos leszületések egyetlen célja, hogy az ember felébredjen, ráérezzen igazi önvalójára, az EMBERLÉT MIBENLÉTÉRE. HOGY FELEMELKEDJEN AZ EMBERALATTI MINŐSITHETETLEN MINŐSÉGBŐL.

Mitől is ember az ember?

Eszik, beszél, szaporodik, érzelmei motiválják döntéseit, képes írni, olvasni, sakkozni… Nos, erre az intelligens gépeink is képesek.

Ügyes felfedező, feltaláló, képes bármit felhalmozni, képes gyarapodni. A kollektív szerveződésre képes hangyák, méhek is csodás birodalmakat hoznak létre…

Képes mindent hatalma alá gyűrni, birtokolni életeket, javakat. Aztán egy tornádó egyetlen szempillantás alatt nevetségessé teszi minden alkotott dadogását…

Mitől lesz hát emberré az ember? Amikor rájön ki Ő, és mi a dolga a világban.

Amikor megérted, hogy nem vagy azonos a gondolataiddal, az ebből fakadó ítéleteiddel, érzéseiddel… Amikor felfedezed önmagadban a létezőt, aki nem azonos a testeddel. Az anyagtalan lélekszövet finom hálója vagy. A testben utaztatva, de nem fogoly, és a börtönnek nincs őre, akit úgy hívnak, hogy Elmés Egomér.
Része vagy a rendszernek, megfigyelője az eseményeknek, tudatos teremtője a valóságnak.

Jakab István

2015_10_22_uzenet_2

A felébredés arról szól, hogy önként, tudatosan le tudsz-e mondani a hamis személyiségeidről, a hamis tapasztalóról, a hamis azonosulásokról a testtel, a gondolatokkal, érzelmekkel. Isten, a Teremtő, a Fény, a Forrás, a szeretetenergia létében vetett feltétel nélküli bizalom ezt jelenti. Amikor tudatosan átmész a tudattalanság létéből régi önmagad “nemlétébe”. Amikor ezt megteszed, igen, meghalsz. A régi tudati szinted és annak minden hozadéka “elmúlik”. De ha megteszed és a megfigyelő állapotában elfogadod mindezt, akkor átlényegülsz. Megnyitod és szabad utat engedsz a benned lévő magasabb-rendűnek. Az Önvalód ezt sohasem felejtette el, csak nem élted. Mindig is ebben létezett. Ha nem tudod megtenni, akkor is átmész a “nemlétbe”, betegségekkel, szenvedésekkel, félelemmel, hiánnyal és szeretetlenséggel. Ha viszont teljesen le tudsz mondani régi önmagadról, ha le tudsz szokni régi magadról, akkor megérkezik a bizonyosság arról, hogy az ego által rettegett “nemlétben” VAGY, LÉTEZEL csak igazán. Ehhez azonban egyfajta egyéni világvégét kell magadban hagyni megvalósulni. És ez a végső jó hír, mert a világvége így egészen biztató fogalmat nyer, hiszen már éppen ezt “ÉLJÜK”.

Horányi Ágnes

Itt a vége! De mi jön ezután?

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás