Képzeljétek el, hogy mindannyian fújunk bele valamit a közös lufinkba.

Amikor a szabadság, a béke és a boldogság leheletét préseljük a nagy közös gumigolyóbisba, akkor szabadon száll ez a gyönyörű, fényes gömb.

Amikor a fájdalom, a neheztelés, a szeretetlenség savanyú leheletét, nehéz fajsúlyú gondolatait toljuk bele ebbe a lufiba, akkor az csak pattog a földön, minden pillanatban attól félve, hogy egy tüskével találkozik, és véget ér az élete. Ez a mi nagy közös lufink. Ha szeretet és béke van benned, akkor ez a lufi mindenen felülkerekedve szállni fog, ha a békétlenségedet fújod bele, akkor bármikor sziklának ütközhetsz, és kidurranhat, úgy, ahogy a mindennapjaidban is megéled az életed.

Amikor rádöbbensz, hogy nem egyedül irányítod a saját sorsodat, hanem azt éled, amihez mindenki más is hozzáteszi önmagát, akkor igenis választhatsz, eldöntheted, hogy te mivel járulsz hozzá a nagy közös energiamezőnkhöz. Máris megérzed az egységtudatot, és felelősséget érzel mindenkiért, aki a környezetedben van.

A luftballon gondolatát támasztja alá az is, ha a víz szempontjából gondolkodunk. Azt már tudjuk egy ideje, hogy a testünkben megjelenő gondolatrezgések befolyásolják testünk és környezetünk vízkészleteinek szerkezetét. Azt is mondhatnánk, hogy gondolataink entrópikusan hatással vannak a bennünk lévő vízre. Ennek lényege, hogy a rendezettséget előidéző szeretetteljes, békés gondolataink a negatív entrópia felé viszik el a vízkészleteinket. Ez azt jelenti, hogy a testünkben lévő vízkészletek által pozitívak vagyunk, jól érezzük magunkat, és képesek vagyunk a boldogság megélésére, a fény befogadására. Ha kaotikus gondolatokat engedünk befurakodni a testünkbe, akkor olyan entrópikus vízszerkezeteket hozunk létre magunkban, amelyek folyamatosan instabil szerkezeteket tartanak fenn. Ez a hangulatunkban, életérzésünkben ugyan így jelenik meg. Az ilyen tulajdonságú vízkészlet képtelen a környezetével kommunikálni, információt felvenni. Arrogánssá, agresszívvé, öntörvényűvé válik. Már nem a maga ura.

Képzeljük el, hogy ebben a közös pocsolyában az összes közös gondolatunk megteszi ilyen módon a maga hatását.

Amikor arról beszélünk, hogy tartózkodjunk folyamatosan a szeretettérben, akkor az egyértelműen a tömörség és a strukturáltság felé viszi el a vízkészleteink rendezettségét. A félelem, a hiány és a boldogtalanság oldalán pedig elkerülhetetlen a destrukturálódás.

A családi, párkapcsolati, társadalmi környezetünkben, amiben élünk, ugyanígy megjelennek ezek a hatások, ezek az energiák, és ha erre nem vagyunk elég tudatosak, akkor a testünk védtelenül nyitott ezeknek az energiáknak a befogadására. Ez a legrosszabb, amikor tudattalanul átvállaljuk egymásról a felelősséget, akaratlanul elszenvedjük a negatív rezgéseket, azok pedig mind megjelennek a saját vízkészleteinkben.

Az eredmény ugyanaz, mint a lufinál, vagy elsüllyedünk, vagy felemelkedünk.

Higgyétek el, a nagy közös felelősségvállalásban mindannyian ezek alapján adunk és kapunk a rendszerből energiát és információt. Állj meg egy pillanatra és tedd fel magadnak a kérdést: milyen hozzájárulás vagyok a közös lufink kerek nagy egészéhez?

Jakab István

Közös léghajó, vagy lék a hajón

Üzenet | 3 hozzászólás

Hozzászólás