Tud-e a bennünk lévő anyagi szubsztancia a teremtés, vagy a Teremtő létéről, mint létezése kiváltó okáról? Az ego mennyire materialista, mennyire képes a dolgok mozgatórugóit is értelmezni, felfogni? A végtelenségig racionalista ego mitől lenne képes belátni, hogy egy felső rendező irányít? Ő csak fut az események után.

Az egonak a megvilágosodás csak egy nyitott ablak az ég felé, amin keresztül a huzat érkezik, amitől meg kell minket védenie? Valaha rájön-e, hogy a feltétel nélküli megadás a felettes én döntéseivel szemben, nem egy bamba kiszolgáltatott állapot, hanem az egyetlen út amin járni érdemes? A tanulásunk, a felismeréseink, lehetségesek az egoval kötött konszenzus nélkül?

A válasz egyszerű! A jelenben zajló minden eseményre az ego egy testi tünettel reagál, amivel egy, a múltban történt esemény lenyomatai alapján ítélkezik, vagy a jövőtől való félelem, vagy vágyakozás testi élményét közvetíti. A jelenben utazó nem reagál. Egy esemény kapcsán megfigyeli belső reflexióit, odalép a forráshoz, kitépi, elengedi, letölti a helyes hozzáállást az eseményhez. Felidézi a kiváltó élményt és ellenőrzi a munkáját.

Hány ilyen gyökér van? Sok. De megéri. Az az eredmény, hogy megkapod az életed. Jakab István

Amikor a lélek felett az ego által irányított elme vissza-fordíthatatlanul átveszi az irányítást, a testen kívül és belül megjelennek az elváltozások. Amikor már képtelen vagy meghallani a lelked üzeneteit, akkor az ego halálfélelme felülkerekedik és elpusztítja a testet. Igen, van egy határ, amikor a fizikai test, a rendszer összeomlik. Innen nincs visszaút. Nincs pótvizsga. Életismétlés…

Az ego vészmadár életvédő funkciójára valóban szükség van mindaddig, amíg a szeretetlenség és félelem terében élünk. A szeretet terében viszont már egészen más a helyzet, hiszen a Teremtő eleve csak olyan dolgokat hoz elénk, amik a legjobbak és legmegfelelőbbek a számunkra. A szeretet terében mi magunk vagyunk a béke és a biztonság. A vészhelyzetek száma egyre csökken, lassanként teljesen megszűnik. A szeretet magasabb rálátást tesz lehetővé minden élethelyzetünkre. Az ego szerepét feleslegesnek, sőt zavarónak kezdjük érezni. Az ego azonban sosem enged minket el, végsőkig védelmez bennünket, mint gyermekét féltő anya. Ne tiporjuk el erőszakkal az egót. Legyünk nagyon hálásak a szolgálataiért. Köszönjük meg neki, hogy gondosan vigyázott ránk és neki köszönhetjük, hogy ebben a fizikai testben, meg tudtunk érkezni isteni önvalónkhoz. Köszönjük meg neki, hogy életünket védelmezte a szeretet felé vezető utunkon. S amikor megérkeztünk a szeretetbe, mikor már nem érezzük tovább szükségét, hálásan és szeretetteljesen emeljük fel őt is a fénybe.

Kérjük, s engedjük meg magunknak, hogy egonk a Teremtővel kéz a kézben, azzal eggyé válva a szeretetben, megbékélve a világgal oldódjon fel és szolgáljon bennünket tovább nagyszerű isteni minőségünkben, létezésünkben.

Horányi Ágnes

Tud-e az ego a lélekről?

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás