Utolsó esélyünk a világméretű gengszterváltás

Kedves nézőink! Oldalunkon karbantartási munkálatok folynak, ezért a videók lejátszásánál problémák lehetnek. Megértésüket köszönjük!

 

A mai világelit óriási hadseregét nem egy másik hadsereg fogja legyőzni. Vagy elpusztítják egymást, vagy a természet erői állítják vissza a földön az egyen-súlyt – az ember kiiktatásával.

Nézzünk fel a csillagos égboltra, és vegyük észre, hogy a csillagjegyek egymásba olvadva, békés összhangban rezgik a dolgukat. Egyetlen egy csillagrendszer sem képes működni a többi nélkül. Alapvető jellegzetességük a megbonthatatlan egységük. Ugorjunk a föld bioszférájába, ahol a természetben résztvevők egymás mellett élve kötelezően tiszteletbe tartva kölcsönös érdekeiket, minden élő egy-másra utalva, együtt képezi a föld élőlényeit. Ez a mellérendelt üzemmód biztosítja az univerzum, a Föld és minden általunk tapasztalható létező működésének fenntarthatóságát.

Most írjunk egy új partitúrát, amikor is az egyenlők közül kiragadunk egy még egyenlőbbet, felvértezzük magasabb szellemi kapacitással, kézügyességgel, tökéletesebb hangképző szervekkel és munkabírással.

A szellemi fölénnyel való élést még nem büntetnék a természet törvényei, tudnánk az eszünket jóra is használni.
Mi van akkor, amikor céltudatosan, szándékosan, az együttműködő földi populációból kiragadnak egy fajt, DNS szinten átprogramozva egy börtönközösségbe teszik, a Földanya többi gyermekétől örökre elszakítva. Az új genezis, vagy génezés lényege, hogy különféle szinteken élő, zárt közösségeket hoznak létre. A kasztok egymásra épülve működnek. A felettük lévő csoportok hatalommal felruházott szolgái tartják fenn a rendet. Korábban korbáccsal, ma hitelekkel, törvényekkel, média szuggesztióval. Minden szinten reggeltől-estig dolgoznak, bányásznak, ha kell katonák, rendőrök, orvosok, matrózok. Életünket különféle szinteken rabságban, kiszolgáltatva éljük. Mindenki a saját szintjén nyomorog, és a felette álló szint önkéntes lábtörlője. A rendszer önfenntartó, mivel a rabok alapprogramozása a megfelelés, a becsvágy és a céltudatos felemelkedés. A kialakult status quo-ba ezer körömmel kapaszkodik. A ’’felfele nyal, lefelé könyököl” közmondásunk is innen ered.

A piramis minden szintjén élők mindaddig sorsközösséget vállalnak egymásért, amíg nem teljesül a vágyuk, és felemelkedhetnek a létra következő fokára. Itt már az a feladatuk, hogy az alattuk lévő rabokat felügyeljék és munkára kényszerítsék. A kis szürke ruhás munkások most már fehér inget és nyakkendőt kapnak, de felettük is ott állnak az öltönyös Managerek. Mindenki egyszerre rab és szolga a saját szintjén. Innen ered a rab-szolga szavunk.
A létrafokok egyre szűkebbek, így a tömeges felemelkedés akadályokba ütközik. Mivel az alapprogram a folyamatos, céltudatos „boldogulás”, karrier, ezért a létra minden fokán buzgólkodó rab-szolgák BÁRMIT megtesznek a felemelkedésért, a rendszer fenntartásáért.

A piramis tetején egy nagyon kis, a rendszert működtető, tudatos csoport áll, akinek létérdeke, hogy egy bizonyos szint felett már ne engedjen felemelkedni több rab-szolga arisztokratát.

Ilyenkor felülről lefelé megrázzák a grádicsot, és rengetegen zuhannak vissza a mélyebb szintekre. Ezt hívták háborúknak, gazdasági válságnak, bank-krachnak. Eddig nem mondtam sok újat, de miért is kell ezzel foglalkozni?

Az együttműködő rendszerek kötelezően természetesnek veszik a benne résztvevők életterét, szuverenitását. Nincs fa gyökér nélkül, fű napfény és víz nélkül, halak nem születnek tiszta víz nélkül. Képzeljünk el egy olyan univerzumot, ahol alárendeljük egymásnak a csillagjegyeket, és azt mondjuk, hogy csak az oroszlán jegy a kiválasztott és az egyedüli mérvadó, és minden más csillagkép alábbvaló. Persze, hogy nevetünk ezen. Ugyanakkor nézzük meg, hogy vélekedünk mi, magyarok a Tóthokról, a szőrős talpúakról, a cigányokról, a zsidókról. És ugyanezt megbeszélhetnénk fordítva is. Az egységben csak együttműködő partnerek vannak egymás mellé rendelve, egyenlő jogokkal és kötelező kötelezettségekkel. Bárki, aki hierarchiát épít, kiszakítja önmagát az egységből, és pontosan a létezése lényegét áldozza be a hatalma fenntartásáért. Bankrabszolga vagy, de büszke leszel a gyerekedre, ha egy zsíros banki állást kap. Szeretjük a tiszta udvart, rendes házat, de kihordjuk az erdőbe a szemetet, szeretjük az állatokat, de bármikor legyilkoljuk őket a haszon érdekében. Mindig van az a pénz, amiért megcselekszed azt, amit a természet törvényét tisztelő lényként sosem tennél meg. Képes vagy elszennyezni a tengereket, kivágni a fákat, mérgezni az ételeket, leolvasztani a jéghegy csúcsait. Semmi sem érdekel, csak a növekedés hamis illúziójával álltatod magad. De meddig, kedves embertársam?

A piramis rendszerű működés, amely az egész jelenlegi emberi civilizációnkra jellemző, halálra ítélte önmagát. Egy olyan vírus ez, amely mindent megfertőzött, elkápráztatta az érzékszerveinket, irányítja döntéseinket. Úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk megállítani ezt a folyamatot.

A vizsgakérdés a jelenlegi civilizációnk esetében az, hogy felismeri-e, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk egy halálos betegség az emberiség testén. A Földanya, a természet törvényeihez való visszatérés nem jöhet létre anélkül, hogy ne romboljuk le ezeket a rendszereket. Nincs ma a horizonton tiszta szellemű, új, hódító, követhető birodalom. A földtekén, az X-faktor és a valóságshow-k édes nyalókája ugyanúgy bolondítja a feltűnésre, kiemelkedésre ácsingózó embertársainkat Pekingben, Moszkvában, mint Budapesten, Párizsban vagy Tel Avivban.

Ezt a zárt rendszerű programot annak idején egy speciális génmódosítással hozták létre, mesterségesen kialakítva a homo sapienset, kiragadva természetes környezetéből és értékrendjéből. A cél egy hatékony, jól irányítható okos rab-szolga volt. Hogy ezt ma fel tudja-e ismerni, öntudatára ébredni, és megtérni a Földanyához? Ez a nagy kérdés itt a XXI. század hajnalán.

Reméljük sikerül.

A piramisrendszer egy ék az univerzum egységes körforgásában.

Jakab István

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

Üzenet

Címkék:

Hozzászólás