Amikor egy kisded megérkezik közénk, még tökéletesen az egységtudat részese, és nem kérdés számára, hogy ő a földanya gyermeke. Abban a pillanatban, hogy kikerülünk az anyaméhből, máris különböző színű ruhákat adnak ránk. Később magunk tesszük ugyanezt. Célunk a megkülönböztetett figyelem, az egyediség. Miért van az, hogy az ember tudatra ébredését követően azonnal el akarja felejteni a forrását?

Amikor belenézünk a tükörbe, netán anyaszült meztelenül, akkor egy természeti lény néz vissza ránk, aki igenis hasonlít a földanya többi szüleményéhez, még ha azokat állatoknak is nevezzük.

Mi ez az ősbizalom, ősrajongás, ami a csecsemőkből, kisgyermekekből árad? Hol veszik el ez az úton?

Amikor hazajön az iskolából, fáradt, megtört szemű, idomított lényként érkezik meg közénk. A kisbabának még minden cselekedete az egységtudatból fakad. Közösen nyalja a fagylaltot a kutyával, belenyúl a ragadozó szájába a nélkül, hogy a félelemmel felkeltené a veszély érzését. Az embereket már nem okítják, csak idomítják. A félelem erősebb bennünk, mint az ősbizalom és a szeretet.

A törvényeink, a parancsolataink nem a természet rendjét erősítik, hanem a rettegés káoszába taszítják az emberiséget. Akkor tudunk visszatérni az egységbe, a természet rendjébe, ha ugyanazt a fényt tudjuk a saját szemeinkbe visszavarázsolni, ami ragyogó tekintetű kisdedjeink szemében is látható. Minden más hazugság, képmutatás, álszeretet.

Az emberiség evolúciója nem szakítható meg. A következő lépcsőfok a nagy tömegek ébredése, és tudatosodása lesz. A félelemmel és a háború rémével pontosan ezt a folyamatot akarják megakadályozni, akik mindenáron fenn akarják tartani a homo sapiens jelenlegi röghöz kötöttségét, a háborúkhoz, az esztelen növekedéshez, az ego káprázatához. Hogy milyen lesz az új embertípus, akit homo „spiritnek” is hívhatunk, már nem kérdés a számunkra. Ugyanazzal a ragyogó rajongással fognak a szemünkbe nézni, önzetlenül átölelni, mint ahogy azt a csecsemőink is teszik. Minden megszületett kisded az egység forrásából jön közénk és a mostani gyermekek már nem idomíthatóak, nem szakíthatóak ki a természet törvényeiből.

Mi is ez a törvény? A kozmikus rend és a feltétel nélküli szeretet, minden lény egyenlő jogának biztosítása a földkerekségen. Senki sem azért született, hogy a másik faj prédája legyen. Miért is? Mert addig ő is préda.

Jakab István

Istennek születtünk, nem prédának

Üzenet | 2 hozzászólás

Hozzászólás