A nagy altatás

Mi az a belső visszahúzó, vagy netán külső kényszerítő-elnyomó erő, ami miatt tétlenül, tehetetlenül a fotelből, a képernyőn keresztül nézzük végig, ahogy a nagyhatalmi vezetőink teljesen tönkretesznek bennünket?

Hol van a rendszerben a felelősségvállalás? Amíg egyéni szinten mi magunk nem vállaljuk a saját sorsunkért, életünkért a teljes felelősséget, addig közösségi és kollektív szinten sem lesz felelősségvállalás, s így a felelősségre vonás híján, teljesen szabad és büntetlen marad a garázdálkodás.

Senki nem kerülheti el a sorsát. Amit okozunk másoknak, az az energia valójában el sem hagy bennünket, csak termelődik bennünk folyamatosan… Aki népeket nyomorít, sok jóra nem számíthat. Csak a pillanat a kérdés, hogy mikor robban…

A mocsár egyre bűzlik és folyamatosan hűl kifelé, mi pedig, amíg önmagunkra nem ébredünk, ebben a dermedt állapotunkban egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat, s lehetetlenebbnek látjuk világunkat.

Ha esetleg magunkért már nem is mozdulunk meg, de gyermekeinkre mit hagyunk? Elegánsan lelépünk majd a Föld utolsó felvonásának színpadáról, de tapsolni már nem fog nekünk senki…

Horányi Ágnes és Jakab István beszélgetése.

Hozzászólás