Beszédes a felszín, hallgatag a mély
Szín, pompa a látszat, gyötrelem a tény

Fenséges ruhákban lejtett báli táncok
Közben véresre marnak a rabláncok

Nem érdekli mit érzel, még azt se aki szeret
Beszélni róla senkinek sem lehet

Nem érted magad se mi az ami fáj
Csak azt látod lecsúszol és nincsen megállj

A gödör mélyéről nincsen már lejjebb
Nincs más út, mint hogy felemelkedj

A legnagyobb sötétségben villan fel a szikra
Egyszerre minden világos lesz és tiszta

Szembenézni őszintén sötét oldaladdal
Beismerni azt, hogy ez is benned van

Valóban megérteni, hogy nem vagy áldozat
Hisz Te magad teremted a valóságodat

Bénító félelmektől megszabadulva
Kilátástalanság már nem tarthat vissza

Megfeleléstől, ítélkezéstől függetlenítve magad
Eléred végre vágyott nyugalmadat

Lerombolva összes hamis álarcodat
A megsemmisülésben megtalálod magad

Kassim Iris
2016. szeptember 11.

Kassim Iris – Képmutatástól a felszabadulásig



Mesélem a mesémet | 0 Comments

Hozzászólás