Orban Dierich Zsuzsanna – Miért nem hagyjuk el az aranykalitkát?

Kedves nézőink! Oldalunkon karbantartási munkálatok folynak, ezért a videók lejátszásánál problémák lehetnek. Megértésüket köszönjük!

 

Egy borzasztóan megható, kis 2 perces film járta be a netet kb egy éve.

Az amerikai majomkutató és állatvédő nő, kiengedi a szabadba az ápolt, felnevelt majmot, ami eddig az emberek gondoskodását, védelmét és gyógyítását élvezhette. Teherautóval kivitték a préri szélére és az állatvédő csoport kinyitotta a ketrec ajtaját, és várták, mi történik.

A pillanat, amikor az állat elhagyhatta a kalitkát, millió embert meghatott.

De vajon miért? Állatok millióit engedjük szabadon, miután felneveltük árvaság, vagy sérülés után.

De ebben az esetben olyan megnyilvánulást figyelhettünk meg a majmon, hogy mindenkinek elállt a lélegzete.

A majom, habozás nélkül kisétált a szabadba, kilépett a ketreceből, és lassan, méltóságteljesen lépkedett a préri illatos, huporcsos talaján.

De egy fél perc gyönyörködés utan felocsúdott gyönyörálmából es megállt. Lassú mozgással visszanézett, az ember azt gondolta volna, vissza akar menni a kalitkába, de nem ez történt: odament a nevelő ápolójához, lassan a szemébe nézett, és kedves gyöngédséggel megölelte az asszonyt, aki évekig óvta és ápolta. Mélyen a szemébe nézett, úgy egy fél percig, mintha mondta volna: ” nos eljött a pillanat, immár mehetek, de előtte köszönnöm kell neked, amit értem tettél”.

Utána a legnagyobb tisztasággal és nyugodtsággal lépkedett a vadon mélységei felé.

De miért hatotta meg ez a pillanat úgy az embereket?

Mert az állatoktól el sem várjuk, hogy érzéseik legyenek, hogy szeretetet érezzenek irántunk, emberek iránt.

Pedig, a morfikus mező kutatói már réges régen tudják, hogy az állatok igenis nagyon erző lények, ugyanúgy megérzi az állat, ha kilóméterekkel távolabb a gazdi hazafelé veszi utját. Mi, emberek is rendelkezünk természetesen ilyen és még csodálatos képességekkel, de mivel évszazadok óta azt mondják nekünk, hogy ilyen nem létezik, akkor nem figyelünk oda, es nem ápoljuk csodálatos, isteni képességeinket.

A majom biztosan tudta és érezte, hogy egy ideig segítségre volt szüksége, sebeit el kellett látni, az eledelét naponta be kellett szerezni, mert ereje nem volt elegendö ahhoz, hogy ő harc révén ezt megszerezze a szabad természet és ennek törvényei szerint. Ezt el is fogadta hálásan.

De mikor eljött az ideje, hogy az ereje teljében ő maga felelösséget vállaljon a saját maga megélhetéséért, ő maga szerezze meg közelharc révén az eledelét, később esetleg életet adjon új majomcsemetének, akinek összes addig szerzett tudását átadhatja, akkor ezt ő boldogan és természetesen vállalja és az évezredek óta ösztönként a sejtekbe bevésett információk alapján egyes egyedül tudni fogja, mikor és mit, hogyan és meddig kell tennie.

Csodálatos. Honnan tudja vajon az a majom, hogy annyi év ápolás után hogyan kell a vadonban élnie, harcolnia, szövetséget kötnie és megélnie? Mindezek az információhalmazok a sejtjeiben le vannak kódolva, ami már évezredek óta az adatbázisában vannak, neki most csak le kell hivnia.
Elbűvölő.

Vajon, nekünk embereknek is vannak ilyen kódjaink, ami már réges régi idők óta a sejtjeinkben meg vannak írva, amire mi hagyatkozhatnánk, anélkül, hogy állandóan valamilyen elektromos szerkentyűktől, tanácsadóktól, megbízottaktól pontos és követendő algoritmust bekezdésről bekezdésre követnünk kéne?

Mert ilyen fajta algoritmust már nem egyet, óh nem, nem tizet, de nem is százat, rengeteget megismerhettünk, a történelem folyamán számtalan algoritmust, törvényt, állítólagos morális törvénycsomagot, ISO Norm előírások tömkelegét követtük és tartottuk be betűpontossággal.

Egyetlen egy dolgot ez idő alatt mindvégig elfelejtettünk: a mi sejtjeinkbe beírodott érzések, információk, adatok, tapasztalatok, előző életeink tapasztalatai, érzéseit megismerni, feltérképezni és kiértékelni.

Mert ha ezekre ráhangolodunk, magunk körül kis csendet teremtünk, kimegyünk a legközelebbi mező vagy dombocska közepére, ahol nem sokan járnak és elmerülünk a csend mélyében, akkor minden lehetőségünk megvan, hogy ezeket a mélyre ásott információkat kibetűzhessük, a szivünket kitárva beengedhessük és gyönge kezünkbe vehessük, megszemlélhessük.
így történik velem mindannyiszor, mikor Hannoverböl Erdélybe hazalátogatok, és a szokott sétányokon, a fák között, a régi kockaköves utakon, omladozó házak mellett, idős emberkék között találom magam és csak ülök a padon, elmerengek, és örvendek, ha valaki felismer, vagy ismeretlenül hozzám szól.

A régi, ismert hangsúly, a zene, a ritmus, a szeretet zöngéje mind csodálatos érzéseket vált ki bennem.

De ennél sokkal régebbi, ősi, meg nem fogható információk vannak szívünkbe pecsételve.

A szabadság, a felelösségvállalás, az egymásért és a közösségért való ügyködés, segíteni való akarás olyan erővel tud feltörni, hogy az egyéni, pillanatnyi hátrányokra nem is tudunk gondolni. Csak a boldogság, könnyedság, szeretet és segítés meleg, rózsaszín érzései bugyognak fel, annélkül hogy számok, statisztikák és eredmények katalogizálnák ezeket.

A gond ezzel csak annyi, hogy ha én ezt az utat választom, engedek ennek a hatalmas érzésnek, amit mind nehezebben tudok visszafojtani, akkor bizony felelősségem is van.

Akkor viszont rájövök, hogy sok felelősségem is van egyben. Felelős vagyok az egészségemért, nem adhatom ki egykönnyen a kezemből a testem „ egész sége „ iránti felelősségemet, az anyagi jólétem, a boldogságom, a családi béke iránti felelősségemet, éppúgy, mint a sikerem iránti felelősségemet sem.

Én, mint teremtő, igenis felelőse és alkotója vagyok egészségemnek, gazdasági jólétemnek, családi békémnek, sikeremnek. Nem az orvos, nem a bankár, nem a pszichológus, és nem a manager képzés fogja nekem az egészségemet, anyagi jólétemet, lelki nyugalmamat és családi békémet visszaadni.

Hiába megyek tíz és tíz szakamberhez és adom a testemet, lelkemet, pénztárcámat az ő kezébe és kérem meg: „ figyelj, nézd csak meg, mi sántít nálam, hátha tudsz javítani rajta?“.

Ez így sosem fog működni. A biológia, a biokémia, a genetika és a boldogság olyan tényezök, amiket kívülről senki nem tud nekünk személyre szabottan receptre felírni és kiállítani.

Ezeket az információkat mi csakis mély és gyakori elcsendesülésben, révülésben tudjuk meglátni, az elején talán kis gyalorlat szükséges, az esti órákban elalvás előtt ajánlatos gyakorolni, és észrevesszük, hogy mind jobban és könyebben találunk saját magunk, a sejtjeink információihoz, érzéseihez. De ehhez sok sok éves, évezredes kondícionálásainkat, elméletsulykolásainkat, erőltetett elméleteinket félre kell tennünk, és szívünkre kell hallgatnunk.

Csak annyira kell gondolnunk, hogy születéskor a szívünk már vert, mikor az agyunk még nem tudott gondolatokat megfogalmazni. De a leggyönyörűbb üzenetem nektek az, hogy a kételkedők számára a tudomány bebizonyította, hogy a szív elektromágneses tere létezik, erős, és ha hagyjuk, akkor igenis a mi legjobb tanacsadónk, trénerünk.

Én ezt saját megélésemben is tapasztaltam. Miután én mindenik kondicionálásban, elméletben, sulykolt irányzatban csalódtam, rajöttem, hogy csakis a szívem adhat nekem szárnyaló erőt, a tanácsadás, a segíteni akarás, a felvilágosítás az én hivatásom. Érdekes módon, a hivatalos, „ tanult“ szakmám is nővér, de egy ideje szívből segítek az embereken szívükre találni, egészségükre találni, boldogságukra találni.

Természetesen nem gyógyszer formájában, vagy tízpontos tanácsadói zsebkönyv formájában, hanem példám alapján átadom azt a tudást, ami engem is segített az egészség, a boldogság, a harmónia fogalmait megismerni.

Én egyes egyedül vagyok felelős saját magam egészségéért, de ahhoz, hogy ezt mondhassam, rengeteget kellett tanulnom, mi tesz jót nekem, mi árt nekem. Legtöbbször pont az árt nekünk, ami úton útfélen elénk botlik, a csillogó ötletadók, csalogatók, kényelmet ígérő alrecepteket mind át kell látni, és tudatosan azt az utat választani, ami az életet hordozza, az isteni fényt és harmóniát magában hordozza. Minden álcázott tárgy, amit testünkbe viszünk, és nem az isteni harmóniát (isteni geometriát) és a csodálatos nap fényét tartalmazza, az nem fogja testünk egészségét szolgálni.

Ugyanígy minden tevékenység, ami nem a lelkemet boldogítja, nem szívböl teszem, hanem csak néhány számtani eredmény kikerekítese érdekében teszem, ez nem fogja lelkemet boldogítani, hanem nap mint nap erőmet szipolyozza.

És ezért nehéz nekünk, embereknek a kalitkát elhagyni.

Abban a pillanatban, hogy a kalitkát elhagytuk, rájövünk, hogy nem csak szabadságunk, de rengeteg felelőssegünk van, hogy repülni és énekelni tudjunk.

Meg kell találjuk azt az életmódot, ami minket egész ségben megtart, azt a tevékenységet, amit szívből, fáradhatatlanul, folytonosan tehetem annélkül, hogy fáradtságot éreznék. Mert a szív nem fárad el, még ha egész nap is dolgoznia kell.

Gondolkozzunk csak el: ha mindenki azt tehetné amit szeret: legyen az bármi: kovácsmesterség, építészet, gyermek nevelése, egészség tanácsadója, rászorulók segítője, vagy zenész, csillagász, az a legszerencsésebb ember, az nem ismer fáradtságot és nem ég ki soha.

A belső tűz, az isteni szikra, a szeretet lángja olyan erős, hogy mi ezt most talán már teljes egészen elfelejtettük. De te is megtapasztalhatod: hogy ha a kalitka rácsait elhagyod, talán elvesz egy fajta álcázott biztonság. De abban a pillanatban, hogy elhagytad: megérzed ízét: savanyú, kemény racsu, levegőtlen, rozsdaillatú és sötét színű hideg fémcsövecskék alkották kalitkádat, ami minden nap rád tapadt.

Már nem is ismered a víz csobogását, a friss levegő ezer illatát, a napfény ragyogását és más madarak csilingelő hangját.

Én nagyon örvendek, hogy néhány kellemetlen kalitka élményem után elhagytam ezt a kis vegetáló teret és elindultam felfedezni, mit kínál nekem a világ, ha nyakamba veszem, tele kíváncsisággal, tele tanulásvággyal, de felelősséggel is, magamért és másokért is.

Ugyanis, a tér, amibe kirepültem az ugyanaz a tér, ahol még sok sok más énekesmadár repked, mind ugyanabban a térben repkedünk. Ha az egyik madárnak gondja van, megérzik a többiek, felelősséggel tartoznak egymásért és segítenek is egymásnak.

„ A rózsámért, amelyet megszelídítettem, felelős vagyok“ – Saint Exupery

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a föld elektromágneses mezeje olyan módon változik, hogy rezgésszáma, és ezzel egyben a mi rezgeészámunk is növekedik, egyszóval a Földanya segit nekünk ebben a folyamatban, hogy mi, emberek a szívünkre találjunk, hangját meghalljuk és a tárolt információkat feltárjuk.

Még a naprendszer működése is eme törvények alapján működnek: a teremtő nap sugara is egy rövid ideje a mi gyógyulásunkat segíti. Dieter Broers német fizikus bebizonyította, hogy rövid ideje a napsugarak azon UV sugárzásai szűrödnek át az atmoszféra lyukacsos kendőjén, ami a DNS, vagyis génállományunkat helyreállítja.

http://dieter-broers.de/veraendert-unsere-sonne-gerade-unsere-dna/

Ha most valaki azt mondaná, hogy „ igen, de nekünk magyaroknak különösen rozsdás, kemény vasú, savanyú illatú és sötét helyen elhelyezett kalitkánk van, akkor csak azt tudom mondani: igen, mert a kalitkaépítők tudták, hogy nekünk különösen erős és tartós, és kemény kalitkára van szükségünk, hogy pacsirtahangunkat, szárnyaló erőnket, segítőkészségünket és kreativitásunkat elaltassák. Csak így tudtak évezredek során az alelméletek, álcázott, hamis élettörvények életben maradni.

Ideje, hogy mindannyian csendes helyre húzodjunk néha, és finoman fülelve, ráérezve, kiváncsian hallgassuk: mit mond a szívünk, mire vágyik a lelkünk, kinek akarunk segíteni, és kivel szeretnénk együtt nagyot alkotni?

Biztos vagyok benne, hogy mindenki, de kivétel nélkül mindenki csodálatos hangokat fog meghallani szíve mélyén és mind nehezebben fogja a kalitka rácsait eltűrni, utat tör magának az igazság, a szeretet.

Orban Dierich Zsuzsanna

happy wheels 2 demo

Hozzászólás