Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy juhászlegény.
A juhászlegény naphosszat legeltette báránykáit a virágos réten.

Szeretettel, vidáman terelgette a nyáját s figyelte a körülötte lüktető életet: a méhek zümmögését, a madarak énekét, a virágok nyílását, a növényeket – az élet örök körforgását.

Egy szép napon különös bokrot pillantott meg, miközben vándorolt. Öröm csillant meg szemében, amikor megpillantotta a mogyoróbokrot, mert már minden ennivalója elfogyott és kopogott a szeme az éhségtől. A bokor hűs árnyékába leheveredett, amikor már jóllakott a mogyoróval. Egyszer csak érdekes dologra lett figyelmes, egy bebábozódott hernyócska feszegette bábját, majd pillangóként újjászületett. Ez is az élet csodája – gondolta.

A pillangó odarepült a juhászlegényhez, – éhes vagyok, szomjas vagyok, mondta a pillangó.

A juhászlegény odaadta tarisznyájából az utolsó morzsát, kulacsából az utolsó csepp vizet s a tenyeréből a pillangónak adta jó szívvel. ,,Jó tett helyébe jót várj!”- köszönte meg a pillangó.

Ekkor vette észre, hogy a mogyoróbokor egyik ágán egy levélke se nőtt. Elővette bicskáját és levágta ezt az ágat. Faragott belőle egy furulyát. A furulyából csodálatosan szép hangok jöttek- mintha valami tündérvarázslat lenne, gondolta. A furulya hangja elaltatta báránykáit, de még a hűséges puli kutyáját is.

A csodálkozástól még magához sem tért, mikor lódobogást hallott közeledni. A király hírmondója jött s elmondta a király nagy bánatát: elrabolta a hétfejű sárkány a királylányt, aki visszahozza megkapja a király bölcsesség gyűrűjét.

Amikor felébredtek az állatai, eltette csodahangú furulyáját a tarisznyájába és útnak indult.

Elhatározta, hogy kiszabadítja a királylányt. Csak éppen azt nem tudta melyik irányba induljon el. Amikor megemelte fejét az ég felé, megpillantotta a pillangót aki mutatta az utat a királyi várhoz. A báránykáit és hűséges puliját jó emberekre hagyta,hogy vigyázzanak rájuk amíg vissza nem jön.

Illendően köszöntötte a királyt és elmondta , hogy visszahozza a királylányt- mert ő bizony nem ismer legyőzhetetlen akadályt. A király megajándékozta egy táltos paripával, mert a sárkány vára magasan a felhők fölött a hegy tetején van. De melyik irányba kell elindulni ,azt bizony senki ember fia nem tudta eddig. Felült a táltos paripára a juhászlegény s abban a pillanatban ismét ott repkedett a pillangó, mutatta az utat.

Hét nap, hét éjjel vágtattak a gondolatnál is sebesebben mire megérkeztek a sárkányvárhoz.

A kopogásra kinézett a sárkány mind a hét feje, s nagyot nevetett mikor meghallotta mi járatban van a juhászlegény.

A sárkány beengedte s tett egy ajánlatot: ha birkózásban legyőzi őt a juhászlegény, viheti a királylányt. A juhászlegény beleegyezett, de mivel furfangos legény volt, kért egy rövid időt
amíg erőt gyűjt furulyázással. A sárkány beleegyezett. Elővette tarisznyájából csodahangú furulyáját és a furulya szó hangjára a sárkány mind a hét feje elaludt.

A juhászlegény megkereste a királylányt a sárkányvárban, táltos lovára ültette és hazavitte a királynak. Örült az öreg király a lányának, de annak még jobban hogy a fiatalok megszerették egymást. A király levette a bölcsesség gyűrűjét az ujjáról és odaadta a juhászlegénynek.

Illendően megköszönte, de nem értette miért nem érez semmit. ,,Hol van a bölcsesség?” – kérdezte.

,, A szívedben, ahol mindig is volt!”- nevetett az öreg király.

Megölelte a juhászlegény az öreg királyt és megköszönte a királylány kezét, s a fele királyságot amit kapott a királytól.

Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. A juhászlegényből lett királyfi nem feledkezett meg báránykáiról és hűséges pulijáról sem. A segítő jó embereket a nyájával, pulijával együtt országa legszebb rétjére vitte, ahol boldogan legelésztek mindaddig, amíg valami hatalmas mennydörgő hangra nem lettek figyelmesek.

A hétfejű sárkány közeledett feléjük, mind a hét fejéből tüzet fújva, dühösen.

A juhászlegényből lett királyfi az égre nézett s a pillangó ismét ott repkedett, megkereste tarisznyáját, benne csodahangú furulyáját és játszani kezdett rajta.

A sárkány elaludt, s valahányszor felébredt a furulyaszó ismét elaltatta, mindaddig amíg egyszer (talán kicsit később szólaltatták meg), csak egy szép napon végleg el nem tűnt mert azóta se látta senki.

A királyi udvarban ma is boldogan és bölcsen élnek szívükre hallgatva, az élet örök körforgásában.

Aki pedig nem hiszi, keresse meg ezt a királyi várat vagy a csodahangú furulyát.
Ha mégse találná meg, csak hallgassa a szíve bölcsességét és melléd szegődnek a segítők is.

Rahmeh (Grúz) Nóra Budapest, 2016.

Rahmeh (Grúz) Nóra – Csodahangok furulyája

Mesélem a mesémet | 0 Comments

Hozzászólás