Miért nem hagyjuk el az aranykalitkát?

Mi jut eszünkbe akkor, ha azt halljuk, hogy az életünk aranykalitkában zajlik? Észre vesszük-e egyáltalán, hogy abban élünk, hogy a megszokásaink rabjai vagyunk? Tudatosodott-e már bennünk, egész rendszereket építünk magunknak és nem is érdekünk, hogy ezeken túl lássunk?

A komfortzónánkban tartózkodni látszólag nagyon kényelmes, amíg rá nem ébredünk, hogy mennyire lustává, tunyává tesz bennünket és emiatt nem fejlődünk. Meddig tartható fent az aranykalitka életmód?

Szauter Noémi és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás