Engedd meg magadnak az érzéseidet! – Hatala Ágnes Access Bars & Body Facilitátor, Írónő, Kineziológus válaszol

Mit csináljunk azokkal az energiákkal, amik eredendően bennünk vannak, amik kitörni, tombolni vágynak, amik nemet mondanának, amik nem akarnak, amik nem szeretnek, amik őszintén jól odamondanának, de mi jól nevelt módon, ezért, vagy azért, hogy senkit se bántsunk meg, inkább nem éljük meg, elfojtjuk ezeket, hazudunk, s becsapjuk ezzel önmagunkat?

Ha tudatossággal működünk, akkor meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mi ez az energia ami most feljött. Meg kell vizsgálnunk, hogy egyáltalán kihez tartozik, a miénk, vagy esetleg érzékelünk valaki mást is magunk körül? Érezhetjük, hogy a miénk, de érezhetünk más világból való entitásokat is. Érdemes ránézni egy dühre, vagy egy haragra, hogy tényleg én vagyok-e dühös, vagy érzékelek valaki mást is? Még a Föld energiáját is tudjuk érzékelni. Gyakran előfordul az is, hogy még gyermekkorból, vagy későbbi időkből hordozunk magunkban olyan elfojtott dühöt, vagy haragot, legtöbbször a szüleinkkel kapcsolatban, amikor alaphangon az jön, hogy ezt vagy azt nem szabad, hiszen ők a maguk módján tisztességgel felneveltek bennünket, mi pedig erre való tekintettel nem élhetjük meg a dolgokat, ahogy akarjuk. “Jól nevelten” viselkedünk, mert nem akarjuk őket megbántani. Sok elfojtás van bennünk amiatt, hogy ne bántsuk meg azokat, akiket szeretünk. Ezt az energiát én is sokáig elraktam a szívembe, aztán változtattam ezen. Elkezdtem azt játszani, hogy megengedek magamnak minden energiát, megengedem, hogy létezzen az életemben. Megengedem magamnak, hogy dühös legyek, Megengedem magamnak, hogy haragudjak magamra, vagy akár a szüleimre, a barátaimra. Végül pedig azt is megengedem, hogy ők dühösek legyenek rám. Amikor mindhárom aspektust eljátszom magamban, akkor azonnal megszűnik létezni a fontossága, és jelentőségét veszíti, ami miatt elfojtásra került. Én általában minden energiát megengedek magamnak, és teljesen mindegy, hogy ez egy düh, egy harag, vagy egy erőszakos energia. Úgy szoktam mondani ezt a klienseimnek, hogy olyan ez, mint egy kártyapakli, megengedjük, hogy minden lap benne legyen, és ha pl. dühös vagy, csak nézz rá a lapokra és ha akarsz, választhatsz mást is. Természetesen dönthetsz úgy is, hogy benne maradsz.

Sok olyan emberrel találkoztál már, aki tudatosan éli ezt? Őszinték vagyunk-e akkor, ha én legbelül valójában dühös vagyok, de “mást választok”?

Az emberek, amikor dühösek, hirtelen, abban a pillanatban még nem biztos, hogy éberek arra, hogy mit csinálnak. Általában utána jönnek rá arra, hogy ezt másképp is lehetett volna csinálni és csak később korrigálnak. Ilyenkor mondjuk azt, hogy nyomogatják a piros gombjainkat. Soha senki nem véletlenül jön az életünkbe. Ha valaki idegbeteg velem, akkor rá kell néznem a helyzetre, meg kell figyelnem, hogy az az ember mit mutat nekem, és meg kell értenem, hogy ki, milyen energiára reagált.

Kell-e a tudatos embereknek védekezniük a nem tudatos emberek viselkedése ellen?

Az Access szerint van a véges és a végtelen lény. Mindig azt a kérdést teszi fel, hogy egy végtelen lénynek van-e szüksége védelemre? Erre általában az a válasz, hogy nincs, de akkor mi miért csináljuk? Régen azt tanították, hogy képezzél magadnak védőburkokat, hogy megvédd magad mindentől. Ezzel csak az a baj, hogy amikor megcsinálod, akkor minden mást is kizársz. Nincs meg az az áramlás, amit valóban szeretnél, nincs meg a befogadásod sem. Én inkább a másik oldalt szoktam erősíteni. Az Access-ben nagyon fontosak a kérdések, és ilyen esetben érdemes azt kérdezni, hogy “milyen könnyed és örömteli hozzájárulások lehetünk egymásnak itt és most”? Ennek tipikus esete, amikor például utazol a buszon és leül melléd valaki, aki nem annyira szimpatikus, akkor te nem azt választod, hogy elkezdesz dühöngeni, hanem nyitsz egy teret annak, hogy most, mi, milyen örömteli hozzájárulás lehetünk egymás számára. Azt vettem észre, hogy ezek az emberek nagyon sokszor azzal lesznek örömteli hozzájárulásai egymásnak, hogy felállnak és elmennek. Ekkor nem kell falakat felhúzni ellenük, hanem nagyobb teret kell nyitni, amelyet ezek az emberek már nem tudnak kezelni. Az az ember, aki dühből, haragból, félelemből, vagy egyéb hasonló, alacsony rezgésű energiából működik, csak akkor tud rád reagálni, ha te is abban vagy. De amikor egy nagyobbra invitálod őket, akkor vagy jönnek veled, vagy arrébb mennek.

Szerkesztette: Horányi Ágnes

happy wheels 2 demo

Hozzászólás