Hullanak-e még nekem csillagok?

Merek e még szerelembe esni,
Vágyak villamosán vakon száguldozni?
Hihetem-e újra a hihetetlent?
A vakság édes süketségében,
Elkerülni az elkerülhetetlent?

Áció, ráció, végre örök vakáció…
Gyomnak neveztem el minden virágot.
Szépsége, illata ne irritáljon,
Minden sarkon a tabu fája álljon,
Lelkem kertjében csak pár kopjafa várjon,
Emléke sok vágynak, ágynak,
Teljesíthetetlen fogadkozásnak.

Puha papucsban suhan már a nyár,
Lépteim alatt a föld nem dübörög már.
Lenézek, a pázsit nem pázsit
Hamu az, miben lábam bóklászik.

Ez halott lelkem elégett teteme?
Nem, nem, az izzó parázs hamuköpönyege.
Miért nyúlsz? Gyógyszer, pszichiátria?
Vagy felfalod az izzó parázst, mint táltos paripa…

Mersz újra élni, csillagokba nézni?!
Ami akár egy csillogó szempár is lehet…
Amiben – bár még nem hiszed -,
Te gyújtottál tüzet!

Jakab István 2017.

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

Üzenet

Címkék:

Hozzászólás