A megvilágosodott mesterek köztünk járnak – Sri Vasudeva-val beszélgetünk

Ha újrakezdhetné ezt az életét, ezt az inkarnációját, más utat választana-e?

Nem, nem élnék másképpen. Ez az életem egy tökéletes, Isteni Terv szerint zajlik.

Biztosan emlékszik még arra az „én”-jére, arra aki Ön volt a megvilágosodás előtt, valamint a felébredés előtti életszakaszára. Hogyan tudná megfogalmazni a változást, a fejlődést, amin átment?

Két jelentős változás történt az életemben. Amikor 15 éves voltam, hirtelen elkezdtem érdeklődni a metafizikai dolgok iránt. Ez egy új módot mutatott arra, ahogyan én a világra nézhetek. Ez felettébb izgalmas, és érdekes volt a számomra, ez kényszerített is a továbbtanulásra és meghatározta, hogy bizonyos vonalak mentén tanuljak. Ennek a tanulásnak a témája, a tárgya magáról a világról szól. Elkezdett érdekelni más dimenzióknak a tanulmányozása, megértése, mely tanulmányok már a mentális és spirituális oldallal foglalkoztak. Nagyon kedvelem az olyan tárgyakat, mint a jóga, a miszticizmus, valamint az észlelésen túli érzékelés. Fontos volt a számomra, hogy ezeket kutassam és tanulmányozzam.

20 évesen elkezdtem dolgozni, hogy legyen pénzem egyetemre. Ebben a munkaidőszakban nagyon kiábrándítónak találtam magam körül az életet, amit láttam. Láttam azt, hogy akik az egyetemen végeztek, hogyan működnek, mint hétköznapi emberek. Elgondolkodtam, hogy mit nyerünk azzal, ha egyetemre megyünk? Jobbá válhatunk? Fejleszti esetleg a gondolkodásunkat, vagy az érzelmi életünket? Segít, hogy kontrollálni tudjuk az elménket, hogy megtaláljuk a békét? Vagy segít abban, hogy megtapasztaljuk a szeretetet, olyan formában, hogy ez egy folyamatos örömforrás lehessen? Segít-e ez a tanulmány, ez a tanulási folyamat megérteni azt, hogy miért születtem? Arra gondoltam, hogyha folytatom a tanulmányaimat és választok egy szakmát, akkor tanult ember leszek ugyan, de egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy boldog is leszek. Nem éreztem azt, hogy ez be tudna engem teljesíteni.

20 éves koromban majdnem egy éven keresztül depressziós voltam. Ebben az időben sokkal mélyrehatóbban olvastam a spiritualitásról, és azokról a témákról, amik azt feszegették, hogy kik vagyunk, és hogy mi is valójában az élet? Egyre jobban érdekelt, hogy az elmémet fejlesszem és a lehetőségeket megismerjem, hogy kapcsolatba kerüljek Istennel. Ez a vágy nagyon erős volt bennem, és rájöttem, hogy ezeket a dolgokat nem tanulhatjuk meg könyvekből, vagy beszélgetésekből, vallásokból vagy a vallások rituáléiból. Nem éreztem, hogy ez megadná azt az elégedettséget, amire szükségem van és ezért keresni kezdtem egy spirituális mestert. Egy olyat, aki érti, hogy miről szól ez a világ, hogy miről szól az élet, és hogy igazából kik vagyunk? Mennyire lehetünk mi tudatosak? Hogyan tudjuk kezelni az elménket? Hogyan tudunk ebben a boldog és szeretetteli állapotban folyamatosan benne maradni?

Kerestem egy olyan személyt, aki meg tudja nekem ezt tanítani. Félretettem pénzt, és 21 évesen elutaztam a Karib-Szigetekről Indiába. Nem ismerve senkit, de nagyon erőteljes vággyal az iránt, hogy találjak egy spirituális mestert. India egy erőteljesen spirituális hely, amely nagyon mély belső élményt adott nekem a tudatosságomban, megváltoztatta bennem a szeretetet, amit varázslatosan éreztem kiáradni a szívemből. Akkor megértettem, hogy ez a szeretet, ez bennem van. Éreztem ezt az erőt magamban, ami vezetett. Éreztem a mantrák, és az éneklések mögötti erőt, ami szinte kitolja a hangot és mozgatja a testemet, ami előhozza ezt a gyönyörű szeretetet a terembe.

Így kezdődött az utazás, hogy megéreztem ezt az erőt magamban. Először ezt kint kerestem, de aztán egyre inkább befelé fordulva folytattam a meditációkat és a mantrázást. Egyfajta spirituális központban, egy Asramban éltem. Ez a tudatosság napról-napra növekedett. Aztán egyszer csak megjelent a tapasztalata a csakráknak, a szívből kiindulva, a torkon keresztül, aztán a harmadik szemen keresztüli érzékelés is megérkezett. Egy idő után észrevettem, hogy a meditációim elkezdtek megváltozni, megváltozott a tudatosságom is, más lett, ahogy énekeltem, ahogy dolgoztam. Néhány hónap után visszatértem az országomba, de már nagyon boldogan. Akkor már nem gondolkodtam azon, hogy folytassam a szakmai karrieremet, mert ahogy befelé indultam, az sokkal izgalmasabbnak, érdekesebbnek tűnt. A teljes figyelmem a spirituális utazásomon volt.

Aztán két év múlva újra visszamentem Indiába, hogy még mélyebb tréningen vegyek részt, és a Mester, akire első alkalommal nem találtam rá, ezúttal ott, volt. Végigcsináltam a tréninget, kaptam egy áldást a Mestertől, és 7 hónappal később, amikor már ismételten a saját országomban voltam, nagyon mély tapasztalatokat éltem át. Ez még tovább, még mélyebb meditációba vitt engem. Követtem ezt az utat, ami egy 40 napos tapasztaláshoz, gyakorláshoz vezetett, aminek a végén a fejem teljesen kitisztult, és akkor megéreztem a koronacsakrát, s onnantól kezdve mindent betelített a fény. Ennek a napnak, ennek az élménynek jövőre lesz 40 éve. Azóta ebben az állapotban élek.

Hogyan nyilvánul meg ez a mindennapi, hétköznapi életében?

Azóta teljesen más tudatállapotban élem életemet, tudok energetikailag kommunikálni a tárgyakkal, az emberekkel körülöttem, és amikor beszélek velük, vagy amikor ők beszélnek hozzám, érzékelem őket belülről, míg ők talán csak a fizikai részt látják. Segítek az embereknek, elmondom, hogy hol folyik el az energiájuk, segítek nekik, hogy hogyan tisztítsák meg a tudatosság különböző tereit, hogy ő bennük is megjelenhessen, hogy ők is teljesen feltöltekezhessenek ezzel a fénnyel. Ez természetesen egy nonprofit dolog, nem pénzért csinálom. Az átváltozás utáni állapotban, 39 évvel ezelőtt, – ekkor 24 éves fiatal voltam -, azon gondolkodtam, hogy hogyan fogok én beszélni erről az embereknek? Hogyan fogják ők ezt megérteni? Hogyan fog ez eljutni hozzájuk? Ha én csak spirituális üzenetet vagyok képes eljuttatni hozzájuk, de a mindennapi életről mit sem tudok, mit fognak szólni mindehhez? Akkor jött az a gondolat, hogy el kell sajátítanom a civil életet is, mégpedig ezzel a spirituális tudatossággal. Az elkövetkező néhány évet tanulmányokkal töltöttem, elmentem az egyetemre, befejeztem a szakmai tanulmányaimat, és 39 évesen, amikor úgy éreztem, hogy teljesen beteljesedtem, csak akkor kezdtem el az emberekkel foglalkozni, és akkor kezdtem el a spirituális tanítást.

Szerkesztette: Horányi Ágnes

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

3 Kérdés

Címkék:

,

Hozzászólás