A spiritualitás nem játék. Hatalmas energiák mozdulnak meg, amikor valaki a tudatosság útjára lép. Felkavarodik és felszínre kerül minden, kinyílik lelked fekete doboza, amit idáig olyan gondosan rejtve őriztél.

A spiritualitás valódi, megtapasztalható, átütő élményeket adhat a számodra. Eggyé válsz az Univerzummal, egységélményed lesz, hatalmas fizikai energiák szabadulnak fel benned. Egyre érzékenyebbé válsz, kinyílik a tudatosságod, új képességekre teszel szert, dimenziókapuk nyílnak meg neked.

Amikor spirituális fogyasztóként végig kóstolod az ezoterikus-spirituális svédasztal kínálatát – elolvasol rengeteg könyvet, tanfolyamokon veszel részt, különböző beavatásokat kapsz, megnyitják a harmadik szemedet, felébresztik a kundalíni energiáidat, elvonulásokra jársz, meditálsz, elme-programozol, transzlégzéseket csinálsz, spiri rendezvényekre, szertartásokra jársz, vagy akár attól sem riadsz vissza, hogy tudatmódosító szerekkel fejlődj könnyebben és gyorsabban, s már mindent és mindenkit a szívedbe fogadtál – akkor valóban nagy meglepetésekben lehet részed. Ezek a dolgok ugyanis mind működnek.

Hatalmas erőbehatások érnek téged mind testileg, mind lelkileg. Amíg nem kapcsolódtál a belső vezetődhöz, a tiszta hangodhoz, addig mindez elméből, egóból történik. És ekkor a spirituális hatás felboríthatja az egész életedet, a tested energetikai rendszerét, túlterhelheti az idegrendszeredet és harmónia helyett az egész életed összeomolhat. Változást akarsz, és „mint üveggolyót”, megkapod, csak készülj fel arra, hogy a felhőtlen boldogsághoz, a mennyországhoz, ami benned van, göröngyös megtisztulási út vezet. Egy erőteljesebb belső megélést okozó élmény, akár egyetlen alkalommal is totális káosszá tudja változtatni a fizikai valóságod. Amikor bent változtatsz, kint minden újrateremtődik. Leomlanak bent is és kint is a falak, a fátylak és a díszletek.

Fel vagy-e készülve arra, hogy mit kezdj ezzel a tapasztalással? Mit csináljunk a magunk mögött hagyott társadalommal? Miféle transzcendens tudatállapot jön létre a spirituális felébredéssel? A világunkat, a sorsunkat rontó, rabszolgasorban tartó irányító politikai és vallási hatalmak fölé tud-e ez a tudatállapot kerekedni? Ez a transzcendens tudatállapot mekkora erő és lehetőség az emberek számára? De vajon tudjuk-e, hogy hogyan és mire kell ezt használni?

Egyre jobban ki vagy nyílva, kiadod magad, elmondod másoknak a spirituális intimitásodat. Sérülékeny vagy. Aki erre tudatos és már felismeri a benned megnyilvánuló jelenséget, az megölelget téged a szeretetben, közben keze a zsebedben, leszívja minden energiádat, a végtelenségig kihasznál, mint egy eszközt, és te mindeközben azt hiszed, hogy minden így van jól, hiszen te már megvilágosodtál, veled már semmi rossz nem történhet. Minden érted van. Ezt úgy hívják, hogy: „ARATÁS”.

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy teljesen elszegényedtél, hogy elvesztetted a munkahelyedet, hogy elhagyott a párod és végül belebetegedsz ebbe az egészbe. Kicsúszik teljesen a lábad alól a talaj és te már nem vagy százas. A mindennapi életben már szinte gondoskodni sem vagy képes magadtól. Annyira komolyan veszed, hogy mindenkivel alázatosnak kell lenned és hogy minden téged ért kellemetlenségért, mint tanítás, hálásnak kell lenned, hogy bárki azt tehet veled, amit csak akar. Pénzt nem tudsz többé elfogadni, mert „a szeretet ingyen van”. Szép lassan gondoskodni sem tudsz a családodról. Akaratgyenge leszel, instabillá válsz, nem találod a helyed a világban és még jobban el vagy tévedve, mint bármikor azelőtt.

Amikor úgy érzed, hogy már spirituális értelemben megvilágosodtál, hogy felébredtél, ismét csak egy újabb helyzetbe ragasztod magad. Aztán mit szólnak ehhez a megvilágosodottsághoz a körülötted élők? Mit szólnak a családtagjaid, a kollégáid? Mennyire örülnek ennek? Hogyan tolerálják a számukra felfoghatatlan „bolond” világodat?

Ha spirituális vagy, téged valószínűleg nem kedvelnek. Azt hiszik megbolondultál. Ráadásul meg sem kell szólalnod ahhoz, hogy az emberek támadásnak ne vegyék az energiádat. Kisugárzásod, tested energiamezője erőteljes lesz. Az emberek a teredben maguktól és öntudatlanul kinyílnak. Eközben úgy érzik, hogy kiszakítod őket a biztonságos komfortzónájukból. Az energiateredben nem tudnak hazudni neked és azon kapják magukat, hogy akaratlanul elmondják neked a legféltettebb belső problémájukat. Lehullanak előtted a maszkjaik, hirtelen lemeztelenednek előtted. Aztán persze téged hibáztatnak, mivel ez a helyzet nagyon kellemetlenül érinti őket.

Te pedig közben már tudod, hogy ez valójában az ő baja, amivel neki kell dolgoznia. De vajon te érzed-e, hogy „felelős vagy a rózsádért”? Vajon tisztában vagy-e azzal, hogy ha spirituális utakat egyengetsz, vagy ha nem is foglalkozol ezzel, már a puszta jelenléteddel a környezetedben tartózkodók tudatossága is emelkedik, hogy feljönnek bennük is a tudatalattijukban elraktározódott dolgok? Fogod-e a kezüket, amikor felnyitod a szemüket és nekik fogalmuk sincs, hogy éppen mi történik velük? Amíg nincsenek kapcsolatban a saját belső hangjukkal, addig érzed-e annak felelősségét, hogy addig te fogod a kezüket? Mintha saját gyermekeid volnának.

Egy nagyon intenzív spirituális vérmérsékletű emberrel nagyon nehéz együtt élni. Milyen az a párkapcsolat, ahol az egyik már éli a teljességet, annak minden tudatállapotával, energiájával, felismeréseivel, megértéseivel együtt, a másik meg még továbbra is játszmázik? A manipuláció, a tudatosság béli különbség egy ilyen kapcsolatban még jobban kiéleződik. Mi itt a feladat? Mindenáron megoldani a karmát, vagy talán azt kell felismerned, hogy el tudd őt engedni, hogy tudj nemet mondani mindenre, ami nem a szeretet, hogy el tudd fogadni, ha valakivel nincs tovább dolgod…

Ez azonban csak az egyik fele. Te már nem támogatod az a rendszert, amiben idáig éltél. Elkerülöd azokat a helyzeteket, amik nem illenek bele a megnyílt lelkiségedbe. Eltávolodsz mindenkitől. Nem igazán értesz szót többé azokkal, akik nem tudják miről is beszélsz. A hozzád hasonló emberekből kialakul egy új kör és megint csak egy újabb felcímkézett elkülönülésig jutottunk. Képtelen vagy már normális közösségi életet élni. Úgy érzed, hogy végre megtaláltad önmagad. Megtapasztalod, hogy önmagadban teljesnek lenni tényleg valódi öröm és boldogság. Egyetlen dologra vágysz már csak, el lenni önmagaddal. Ott akarsz maradni folyamatosan a belső békédben. A figyelmed már csak befelé van, egyedül érzed csak jól magad. Igazi társas magányban találod magad. A legszívesebben remete szeretnél lenni. Hárítod az alacsonyabb tudatosságú hatásokat, de közben ott van a családod, ott vannak a gyermekeid, akiket fel szeretnél nevelni, ott van a párod, ott van a munkád, a céged, a barátaid. De te sajnos már csak az ürességben és a csendben érzed jól magad. A guruk, a mesterek, tanítók mind azt mondják, hogy ez pont így van jól, és hogy ez a legtöbb és a legjobb, amit adhatsz magadból a világnak. A világhoz a legnagyobb hozzájárulás a te belső békéd. Addig sem zavarsz másokat. Ha teheted, kivonod magad a forgalomból. Valóban ez lenne a földi lét csúcsa? Vagy esetleg ezzel a magasabb tudatossággal, a teljességgel, az új tudatállapottal vissza kell menni a rendszerbe, a sűrű anyagba és megtanulni így, a teljességünk állapotában, békében együtt élni mindenkivel?

Amikor megtanulsz megnyugodni, amikor megtalálod a belső csendedet és békédet, akkor lelassulsz. Hatalmas erőfeszítés nap, mint nap visszatérned és felpörgetni magad arra az őrült sebességre, amin az életünk jelenleg zajlik. Mennyi stressz, teher ez a testednek, a szívednek, a vérnyomásodnak…

Az ébredés folyamatát erőltetni életveszélyes is lehet! Nagyon meg kell gondolni, hogy milyen módszereket, eszközöket, tanításokat próbálgat ki valaki. Rengeteg a csapda és hatalmas mentális, fizikális sérüléseket lehet szerezni. A valódi spiritualitás azonban nem erről szól. Nem kell és nem is szabad azonnal fejest ugrani a legnagyobb mélységekbe. Fokozatosan kell haladni, mint ahogy a búvárok sem merülhetnek nagyon mélyre.

Önmagunk teljes megismerése és felfedezése a földi létezés legcsodálatosabb kalandja, de ez fontos, hogy biztonságos legyen. A belső út nagyon magányos, de egymást a megfelelő szándékkal nagyon sok mindenben tudjuk segíteni, különösen abban, hogy senkit nem hagyunk szeretetlenül az eltévedésben, a bizonytalanságban, és a szenvedésben magára.

Amikor a spiritualitástól összeomlik az életed

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás