Schült Annamária – Az „Utópia-prófécia”

Kedves nézőink! Oldalunkon karbantartási munkálatok folynak, ezért a videók lejátszásánál problémák lehetnek. Megértésüket köszönjük!

 

Ahhoz, hogy az ember meglássa, mi mindenre számíthat a jövőben, nem kell Hieronymus Boschnak, Madáchnak, Orwellnek vagy Jánosnak lennie. Csak körbe kell néznie, méghozzá, ami egyébként is jól megy neki, nem is túl alaposan. Világunk hanyatlik, és ennek legfőbb és egyetlen oka az ember. Jézus szavait kinevetik, Isten tanításait semmisnek tekintik. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek a templomok padozatában kell naphosszat zsolozsmázva térdepelnie, mert ha ezt tenném, nagyon rossz tanácsot adnék. Itt és most tettekre van szükség, nem rettegés szította álszenteskedésre!

Azt látom, hogy ebben a „mi világunkban” az emberek szíve megfagyott, az agyműködésük leállt, és jóformán lelketlenné váltak. Ma nincs szeretet, megbocsátás, az igazi értékek a háttérbe szorultak, lassan veszélyeztetett fajjá válnak. Naphosszat robotolunk a pénzünk után loholva, gyereket azért vállalunk, mert „benne vagyunk a korban”, de nincs rá egyetlen értékelhető percünk sem. Leültetjük a tévé elé, tabletet, okostelefont nyomunk a kezébe, mert addig is csöndben van. Ha hazaérünk, esetleg megfőzzük a vacsorát, de akár van kivel beszélgetnünk akár nincs, inkább leülünk a tévé elé, hogy olyan műsorokkal szennyezzük magunkat, amiknek szintén nincs értéke. Bármitől boldogok vagyunk, ami szedálja az agyunkat és a szívünket. Nem akarunk érezni és gondolkodni, mert tudjuk, hogy annak „rossz vége” lenne. Nem akarunk szembesülni azzal, hogy olyan vonaton ülünk, ami fék nélkül robog a szakadék felé.

Ha hiányérzetünk van, azt azonnal orvosolni próbáljuk vásárlással, válogatás nélküli szexpartnerek váltogatásával, evéssel, vagy tudatmódosító szerekkel – önpusztítással. Ha úgy alakul, hogy mégiscsak vannak kérdéseink, a válaszokat másoktól várjuk. Kártyától, jósoktól, bárkitől, csak valaki mondja meg, mit csináljunk, miközben több tízezer Forintot kiadunk hazugoknak, csalóknak, csak ne kelljen a tükörbe néznünk és elgondolkoznunk az életünkön, önmagunkon. És ez a cél. Mindenekfelett az a legfontosabb, hogy a bolygón élő ember agymosott, gondolkodásmentes géppé redukálódjon, aki a legmegfelelőbb kiszolgáló személyzetté válik.

Gondoltál már arra, hogy mi lesz a zsák szeméttel, ha leviszed a kukába? Gondoltál arra, hogy honnan jön és hová megy a víz, ha megnyomod a vécétartály gombját? Gondoltál arra, hogy a ruháidat kik, hol, miből és mennyi pénzért készítik? Eszedbe jutott, hogy ők hogyan élnek? Gondoltál arra, miközben a szemétbe dobtad az ételt, hogy azzal egy éhezőt jóllakathattál volna? Az eszedbe jutott valaha, hogy ha kidobod a csikket az autó ablakán, az egy biciklis vagy motoros mellkasán, arcán is landolhat?

Ha nem gondoltál, akkor tedd meg kérlek, mert így meg tudjuk előzni a pusztulást, amit magunk után hagynánk!

Az a baj a ma emberével, hogy egocentrikus. Nincs benne törődés, együttérzés, és nincs tekintettel másokra. Jusson eszedbe, ha az utcán sétálsz gőgösen és nekimész egy másik embernek! Jusson eszedbe, amikor valaki leejt valamit vagy megbotlik, és te nem segítesz neki! És amikor kineveted őket, akkor se felejtsd el, hogy te teszed tönkre a világot! Így teszed tönkre. Erre nevel a mai társadalom, erre neveljük a gyerekeinket, és úgy tűnik, nagyon jól vizsgázunk. Kegyetlenség és közöny uralkodik a ma emberén. Képmutató. Ma már ezernyi internetes portálon hirdetheti „tökéletességét”, „boldog életét”, dicsekedhet az új autójával, és ez mind látszat. És bizony, ahogy a múlt embere mondja, „úgysem viheted magaddal a túlvilágra”. Attól pedig soha nem leszel boldog, hogy annak látszol.

Hazugságban élünk, reggeltől estig, és éjjel is, amikor színleljük az örömöt, vagy elhisszük a színlelést, mert úgy egyszerűbb. Képzeld el, hogy ha egyszer a „Hogy vagy?” kérdésre őszintén válaszolnál! Képzeld el, hogy egyszer az életben egyetlen napig nem hazudsz, nem játszod meg magad! Milyen érzés? Felszabadító? Rémisztő? Idegen? Pedig ez lenne a normális.

Hogy mi lesz a világgal így? Hogy mi lesz a jövővel? Semmi. Nem lesz. Egy gépiesített, zombi jövőképet látok, ahol az ember, az egyetlen lény a földön, aki nem csak érezni, de gondolkodni is tud, aki szabad akarattal rendelkezik, fejét önként rabigába hajtva menetel nap nap után úgy, ahogy azt megkövetelik tőle. Ostoba, zsarnokok által írt törvényeknek engedelmeskedik, pedig az egyetlen törvény, a szeretet, nem ölné meg a lelkét.
Tönkreteszi a bolygót. Amikor Budapesten sétálok és látom azt a rengeteg aszfaltot, megszakad a szívem, mert érzem, hogy a Föld fuldoklik. Le fogjuk betonozni az egész világot, hogy kényelmesen autózhassunk rajta az utálatos munkahelyünkre?!

Egyre távolabb kerülünk a természettől. Az ember már nem látja a madarat, de az sem érdekli, hogy létezik-e egyáltalán. Agyonüti a méhet, mert csíp, és meg sem fordul a fejében, hogy a kis szőrös potrohosok nélkül ő sem létezhetne. Az ember csak sonkát lát és steak-et, pedig azok mind élő, lélegző lények, akik betontömlöcökben csak azért „élnek”, hogy utána futószalagon legyilkolják őket, majd az üzletekben megmaradt testrészeiket kihajítsák a szemétbe. Az ember nem simogatja meg a fa törzsét, ha elsétál mellette, hanem szöget üt bele, vagy semmitmondó, gyorsan avuló üzenetet vés rá bicskával. A bolygót nem azért kaptuk, hogy tönkretegyük, és az életet nem azért, hogy a pénz oltárán áldozzuk fel. Embertársaink pedig nem azért vannak, hogy tőlünk elszeparáltan létezzenek, hanem azért, hogy összefogjunk velük, és együttes erővel a jó irányba navigáljuk a világot.

Utópia? Sebaj. Bevallottan utópista vagyok. Hiszek abban, hogy az emberek képesek kinyitni a szemüket, a fülüket és a szívüket, hogy együtt megelőzzük a katasztrófát. Hiszem, hogy hamarosan többre fogják becsülni a szeretetet és a törődést a pénznél és a hedonizmusnál. Hiszek abban, hogy meggyógyul a lelkük, és meggyógyítják a világot. Mert más esetben csak meghalunk, és létezésünk értelmét veszíti, mert a gonoszság győzedelmeskedik, ami pusztulást hoz maga után.

Nem a te hibád, hogy eddig fajultak a dolgok, de mostantól a tiéd is lesz, ha nem teszed meg a kellő lépéseket mind gondolkodásmódod, mind életed megváltoztatása terén! Te is képes vagy túllépni a beléd kódolt félelmeken, gyűlöleten, és képes vagy őszintén, tiszta szívvel, békében élni és szeretni!Neked is jogod van hozzá!

Állj fel, húzd ki magad, emeld fel a fejed, és tépd le a bilincseidet, mert életre születtél! És habár a végén mindenképpen meghalunk, a magunk után hagyott világ lesz a mi életművünk. És az a mű legyen szép, továbbörökítésre méltó! Ha nem teszed meg, akkor Bosch jövendölését tudom csak előrevetíteni.

Én hiszek Az Emberben. Akárcsak Madách, én is hiszem, a történelmi tények ellenére is, hogy képes a változásra. Az azonban, hogy erre mikor kerül sor, az bizony nem mindegy.

Cselekedj időben és bátran, és vezessen a szeretetteli szívedbe vetett igaz hited, mert a vég hétmérföldes csizmában közeleg, hogy mihamarabb eltapossa a jövőt!

„Ember, küzdj, és bízva bízzál!”
(Madách Imre – Az ember tragédiája)

Végszó

A jóslat nincs kőbe vésve. A végkimenetel attól függ, hogy hajlandó vagy-e a változásra, mert a jóra való képesség benned van!

Kép: Hieronymus Bosch: A gyönyörűségek kertje

happy wheels 2 demo

Hozzászólás