Növeljük meg a túlélési esélyeinket! – Csicsó Antal, VNTV győztes esszéíró gondolatait olvashatják

Kedves nézőink! Oldalunkon karbantartási munkálatok folynak, ezért a videók lejátszásánál problémák lehetnek. Megértésüket köszönjük!

 

Jó-e, ha az ember foglalkozik a világvégével? Jó-e, ha elképzeljük, hogy a világunknak egyszer vége lesz?

Több oldalról közelítettem meg ezt a témát. Először arra próbáltam felelni, hogy ki is vagyok én, mi vagyok én? Ennek megválaszolása több évtizedbe tellett és még az út közepén vagyok. Hogy ez jó-e, vagy nem? Nekem jó. Szeretek felkészülni arra, ami várható. Szeretném kitalálni azt is, hogy mi lesz. Talán meg tudom ezzel növelni a túlélési esélyeimet, de ha nem tudok javítani rajta, ez akkor is érdekes.

Ön szerint ténylegesen veszélyben van a világunk?

Viszonylag kevés ember az, aki figyel erre. Hiszek abban, hogy az embereknek van aurájuk és annak a tudatos kiterjedése meghatározza, hogy meddig terjed el a gondolatunk: a szomszéd utcáig, a szomszéd városig, vagy a szomszéd kontinensig? Nem mindenki tud erről az egészről és nem is mindenkit érdekel.

Nemrég észrevettem és tudatosítottam önmagamban, hogy egyértelműen vannak bennünk blokkok. Magamból kiindulva, az én elmémben több megértési központ van. Az egyik megérti a matematikát, a másik valami mást és valamelyik megértett egy bizonyos nyílvesszőt, amit a rajzaimban ábrázoltam. Amikor erre rájöttem az elmém egyik részével, az agyam többi része erősen tiltakozott. Azt gondoltam, hogy itt baj lesz hiszen pár hónapig azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Nem tudtam, hogy kibírom-e normális emberként, és nem voltam biztos abban sem, hogy mások normálisnak fognak tekinteni. Egy emberen belül is van olyan, hogy meg is érti a dolgokat, meg nem is. Feltételezem, hogy már mások, más feltalálók is voltak így, akik az elméjük egy részével felfedeztek valamit, ami hihetetlennek tűnt, utána éveket dolgoztak azon, hogy bebizonyítsák, és eközben lehet, hogy megközelítették még az elmegyógyintézetet is.

Mit üzenne az embereknek? Nem lehetséges, hogy nem is vagyunk veszélyben?

Szeretek távolba nézni, szeretem a messzi távlatokat. Eddig a legtávolabb, ahová el tudtam látni az elmémmel, az a Brahma térség, ahol Brahma létezik. Úgy gondolom, hogy részben én is odavalósi vagyok. Az én elképzelésemben ez egy hely, egy tér, egy külön világ, de nem egy fizikai birodalom. Ez túl van a gondolaton. Nehéz ehhez hozzáférkőzni, de sok könyv segített ebben. Talán azt tanácsolnám, hogy mindenki próbálja elérni a legmagasabb Énjét.

Erre a földi létre úgy is lehet tekinteni, mint egy próbára Brahma próbálkozásaiból. Szerintem Brahma fejlődik. Olyan istenkoncepcióm van, hogy az Isten önmagában és általunk is fejlődik. Ha mégse lenne vége mostanában a világnak, annak nagyon örülnék. Várható egy nagyobb pozitív esemény, ami már érzékelhető. Most azonban úgy tűnik, hogy ostrom, vagy elnyomás alatt vagyunk.

Világunkban összeütközik a szubjektív és az objektív. Brahma azon igyekszik, hogy objektívvé változtassa ezt a világot, hogy manifesztálja. Kivetíti a szubjektivitását, aminek különböző fokozatai vannak. A világ egyre objektívabbá, keményebbé, egyre kézzelfoghatóbbá válik. Most megpróbálunk visszatérni, mivel a szubjektumból jobban lehet irányítani a valóságot, ugyanakkor megélni objektívan lehet. A létezés egy manifesztáció, egy továbblépés a gondolatból. Szubjektívból objektívvá válás. Így értékes.

Sokan úgy gondolják, hogy Brahma magasan van, mert az Istenek az általános elképzeléseink szerint fent vannak az égben, mi pedig itt lent vagyunk, a mocsárban. Szerintem Brahma fordítva látja ezt. Elindított valamit, amely során az abszolút semmiből csinált valamit. És most itt vagyunk mi, valamik. Természetesen van még rajtunk mit tökéletesíteni, de most is nagyon értékesek vagyunk. Nem gondolnám, hogy Brahma teljesen meg akarná mindezt semmisíteni, esetleg kisebb-nagyobb korrekciókat végeztet.

Szerkesztette: Horányi Ágnes

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

3 Kérdés

Címkék:

,

Hozzászólás