“A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.” – mondja Eckhart Tolle. A “most” kapujába belépve állítólag elhagyhatjuk a szenvedést. Mi vajon ennek a gyakran emlegetett “most”-nak a titka? Melyik személyiségünk nem valódi, az, amelyik szenved, vagy az, amelyik érzékeli és látja a szenvedő énünket?

Egyre több ember ébred fel alvó tudatállapotából az itt és mostban. Milyen egyszerűen hangzik ez, de vajon akkor miért nem tudjuk megcsinálni, vagy ha sikerül is, mért nem tudunk túl sokáig ebben az állapotban maradni?
A “most” egy átjáró. Egy ajtó, amin keresztül beléphetünk a belső béke és harmónia állapotába. Mennyi időt tud az ember itt tölteni és képes-e így élni a “normális”, mindennapi életét?

Török Zoltán és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás