Benned már megtörtént a pólusváltás?

Kedves nézőink! Oldalunkon karbantartási munkálatok folynak, ezért a videók lejátszásánál problémák lehetnek. Megértésüket köszönjük!

 

Hogyan jön létre a pólusváltás az emberekben?

Mi van akkor, amikor kifordul belőled a bélés?
Mi van akkor, amikor a tanult, tudatos éned helyet cserél a tudatalattidban lévő igazi éneddel?
Milyen emberré válsz abban a pillanatban? Miket tennél?
Mi van akkor, ha már megtörtént a pólusváltás?
Mi van akkor, ha már megtörtént, hogy átalakultak az energiáid?
Vetted már észre, hogy nem ismernek meg az utcán, mintha nem is léteznél, nem járnál közöttük?
Mintha más dimenziós lény lennél, te mindenkit látsz, de te észrevétlen maradsz.
Ez ahhoz hasonló jelenség, amikor Amerika partjainál az őslakók nem vették észre az óriás hajókat.
Amikor egy nagyon más energiájú lény jelenik meg közöttünk, akkor nem fogjuk fel a létezését, hogy ki ő, miért is van ott.
Ha megváltoztál, pólust váltottál, akkor akarsz-e még ugyanazok között az emberek között élni?
Igazából nem érdekelnek, mert nem zavarnak már a kis játékaikkal, hiszen ezek a játékok már nem érintenek meg téged.
Éppen ezért vagy észrevétlen a számukra, mert ha be tudnának vonni a játékaikba, akkor látható lennél.
Mivel már felette állsz, illetve kívül állsz a játszóterükön, ezért már nincs rezonanciád velük ebben a térben.

Ugye azt várjuk, hogy felcserélődjön a Föld északi és déli pólusa.
De mi van akkor, ha az emberekben mélyen elásott érzések, gondolatok kerülnek felszínre, és az egó által kitermelt, mesterséges világnak elfogadható arcunk kerül a mélyre?
Mi történik azon a napon, amikor felcserélődnek ezek a szerepek?
Érdekes egy nap lesz…
Találkozol valakivel, aki nem azt mondja a szemedbe, ami az elvárás, hanem amit tiszta szívéből gondol magáról és rólad.
Érdekes új társadalmi és egyéni kapcsolatok alakulnak ki.
Valószínűleg a hazug világnak egyszer és mindenkorra vége lesz.
Régi nagy álmunk, hogy a politikusok ne tudjanak hazudni.
Az is milyen csodálatos lenne.
De képzeljétek el, hogy mi lenne, ha senki sem tudna hazudni többet a világban.
Erre a pólusváltásra sokan szívesen befizetnének.

Hogyan veszed észre magadban, ha megtörtént a pólusváltás?
Egyszerűen, amik idáig belülről feszegettek, megoldatlanul, azokról azt érzed, hogy valamilyen változás kapcsán ezek egyszerűek, érthetőek a számodra.
Amit idáig nem mertél kimondani, az úgy ömlik a szádon, mint a kinyitott vízcsap.
Az összes mesterkélt társadalmi elvárás lepereg rólad.

Miénk a tér, mert mi nőttünk itt fel.
Amikor felemelik felettünk a követ, azt látják, hogy kis apró hangyák szaladgálnak, és egy-ketten még pondróként ott evickélnek a kő alatt.
Egyre gyorsabban kezdenek el szaladgálni, hogy valami dolguk van a fénnyel, csak nem tudják, hogy mi az.
Az ember sem él másképp, rohan a fény felé, mert tudja, hogy dolga van a fénnyel.
De ahhoz, hogy fényemberré vájjon, a tudatra ébredésére van szükség.
Mit mondhatsz annak az embernek a csillagos égről, aki egész életében lehajtott fejjel, szemét a földre szegezve él?
Mit tudhat az az ember, aki egy betegség kapcsán úgy születik meg, hogy soha nem tudja kiegyenesíteni a derekát?
Mit tudsz mondani annak az embernek, akit megrokkant az élet, megtöri a gerincét, és csak a földre szegezve a tekintetét tudja élni az életét?
A csillagos ég mindenkié, de meg kell tapasztalnunk, hogy fel tudjunk nézni az égre.
Amikor magunkkal foglalkozunk, mi vagyunk, amikor a külvilággal, akkor elveszítjük önmagunkat.
A belső világ az az érzés, a megfigyelés, ami a belső tapasztalás révén a miénk.
Igazából ez a tér, ahol létrejöttél, ahol alkotsz, és amin kívül megjelennek az alkotásaid.
Ugyanakkor a belső alkotásaid benned is óriási változásokat okoznak, egészségügyi téren, külső-belső megjelenésben, hangulatban, modorban, gondolatban.

Csak az a világ, amit építesz magadnak.
Az emberek sok esetben fogadják el a mások által kreált világot, de nagyon sokan kitörnek a formulából, és inkább a maguk által kreált világot szeretnék.
Ezt úgy hívják, hogy szabadság, szabadság iránti vágy, álom.
Ha már eljutottál a tudatosságnak egy szintjére, akkor kíváncsi vagy mi van az égen túl, a burkon túl, amiben éled az életedet, és mikor tudsz kilátni ebből a formából.
Csak az extázis pillanatában. Ehhez van szükséged a piros kapszulára, hogy ott tudd hagyni azt a világot, amiben élsz, és meg tudd látni a feletted lévő világot.
Ez az a pillanat, amikor a kis hangya felnézvén az égre már nem csak a fényt látja, hanem magát az alkotót is.

Mit jelent a sok kis hangya és a bebábozódott féreglárvák a teremtőnek?
Csak figyeli őket, vagy tudja, hogy köze van ehhez, felfogja esetleg, hogy akár ő is lehetne hangya, hiszen a létezés minden szintén létezünk, anélkül, hogy bármitől is el tudunk különülni.
Miért vannak ezek a kooperációk, amiken felül nem látunk?
Hogyan jönnek létre a hierarchikus kooperációk, amik egymásra épülve alkotják a létezők és a nem létezők világát?
Miért van ennyi kérdésünk erről a világról?
Miért vagyunk elzárva nagyon sok választól?
Mit kezdenénk, ha itt lennének a válaszok?
Fel kell fognunk, hogy egy program részei vagyunk.

Ki vagyok én?
Akarom egyáltalán tudni, hogy ki vagyok én?
Ha megtudom, hogy ki vagyok én, akkor megtudom, mi ez az egész.
Ha megtudjuk mi ez az egész, akkor az énnek már nincs is jelentősége.
Ha én vagyok én, te vagy te, és egyek vagyunk, akkor miért kérdezősködöm ennyit?

Szeretnék a felhők fölé látni.
Az is egy csodálatos lehetőség, amit megkaptam, az is egy csodálatos lehetőség, amit képes vagyok felfogni, áttükrözni a tudatalattimból a felsőbb énem által küldött üzenetekből.
De jó lenne krumplistésztát enni, minden nap a csillagok között járni, egy nagy kanállal, és minden csodálatos világ harmatcseppjéből inni a reggeli pirkadat fényénél.
De jó lenne érteni, mi ez az egész.
Van-e határ? Hol a határ?
Tágulunk, vagy szűkülünk?
Miért kellett ennyi ember a Teremtőnek?
Mire ez a játék?
Téged érdekel ez egyáltalán?
Igen, érdekel, mert ha nem érdekelt volna, nem olvasom el, viszont teljesen más a véleményem.
Ez a jó, mert ha más a véleményed, akkor esetleg más eredményre jutsz, mint én, vagy mi, vagy te meg én.
A Teremtőnek ez az izgalmas játék, hogy létrehozott egy programot. Mi egy algoritmus vagyunk a számára, olyan algoritmusok, amelyek képesek új, eddig ismeretlen, felfedezetlen prímszámokat, primér ismereteket létrehozni, generálni, amiről esetleg maga a programozó sem tudott.
Talán ez az ő célja.
Az új játékszabályokkal új játékokat készít.
Valahol a végtelenségben, ami nagy valószínűséggel nem anyagi világ, hanem egy egyszerű elektrodinamikus érzékeket mozgató rendszer elkezdi játszani az új partitúrát.
Unalmas? Dehogy, ennél nincs izgalmasabb és szebb dolog, mint az, hogy lássuk már végre a zeneszerző ujjait.

Zene ez, vagy recsegő zaj?
Kinek zene, kinek zaj.
Te döntöd el, hogy zenének érzed, hallod-e, és zenét csinálsz magad körül, vagy recsegve-ropogva szakad alattad a WC deszkája, és csak a büdöset érzed.

Jakabé?

happy wheels 2 demo

Kategóriák:

Üzenet

Címkék:

Hozzászólás