Meditációban a belső érzékelés kapcsán különféle folyamatokat tapasztalsz. Meleg, nyom, feszít, hűvös, vágyik… Eljutsz oda, hogy tested minden pontja elhallgat, elcsitul. Bár az elméd már kikapcsolt, megérkezel valahová, amit az elméd úgy fogalmazna meg, hogy forrásállapotban vagy. A testednek nincs szava erre az állapotra, erre az érzésre, erre a minőségre, viszont mivel az elméd ilyenkor már a forrásállapot rendszerében, téren és időn túl van, és nem önálló gondolatokat teremt, a megfigyelő éberen fenn tudja tartani azt az állapotot, ami a testedben van. Ebben a pillanatban megjelenik a testedben a kérdés, hogy „Hol lépsz be a forrásba?”

A tested belsejében, a koronacsakrádon, az aurádon keresztül, pontosan hol érzed meg ezt az élményt, az egyesülést az Önvalóddal, a Teremtővel? Ki az, aki belép a forrásba? Ha kikapcsolt az elme, ki az, aki továbbra is megfigyelője, tanúja, tudója mindennek, ami történik vele?

Az elmében nincsenek jó válaszok. Ha azt mondod, hogy elfelejted a tested, és csak kilépsz ebből az anyagi rendszerből és magát a fényt érzed, akkor már nem biztos, hogy látod a fényt, hiszen a fény maga nem látja a saját fényét, csak a megvilágított tárgyakról visszaverődő hullámokat.

A forrásban való érzés szavakkal nem kifejezhető, mert abban a pillanatban, amint szavakkal akarod kifejezni, már ki is léptél a forrásból. Mi a te forrásélményed?

Jakabé?

Kategóriák:

Üzenet

Címkék:

,

Hozzászólás