Amíg az elméd a vezéred, addig az életed egy zárt világban, egy hamis illúzióban zajlik. Amíg egy magadról képzelt személyként hozol létre szintén a képzeleteddel egy fantáziavilágot, az egész „csinált” és nem létező alapokra épített káprázati életed egyetlen pillanat alatt szappanbuborékként pukkan szét, akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Te, aki annak ellenére, hogy a tiszta szeretet esszenciájából vagy, a nagy okosságodban és nagy tudásodban simán benyalod az elméd által kínált jutalomfalatokat, icike-picike, hamar tovaillanó boldogságmorzsákat, hatalmas méreteket öltő igyekezetért, erőfeszítésért, szenvedésekért cserébe. Az elméd halottá tesz téged. Nemcsak eléd áll és eltakarja előled a valódi tudást, az igazi életet, hanem nagyon komolyan átver, megvezet és rabságban tartja a lelkedet.

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás