Amíg nem tanuljuk meg a szeretetnyelvet, amit nem az elmével hanem a szívvel programozunk, addig lehetetlenség Istenhez szólni. Itt elsősorban a bennünk Élő Istenről beszélek. Pontosan itt van az óriási határvonal azok között az emberek között, akik zseniálisan tudják elméjükkel manipulálni önmagukat és a környezetüket és azok között, akik szívből élnek, szívből beszélnek.

A nagy hazugság ott kezdődött amikor a kis Jézust  “kilopták” a jászolból. Pontosan azért érkezett, hogy megmutassa milyen az a szeretetből élő ember, aki a szerető Isten képmása ebben a gyarló világban. Az őskeresztények a kör kereszt osztói nem a keresztre feszített ember szimbólumát használták soha. Jézus tanításai helyett hamis próféták embertipró törvényeit vésték kőbe. Isten nevében a gyűlölet, félelem birodalmát építették fel bennünk.
Nem a siralom völgyébe születtünk, hanem a földi paradicsomba. A rabszolgatartás tákolt kőtáblái lassan elporladnak, a szenvedők véres körmai morzsolták homokká. Rajtunk múlik, hogy végre elfújjuk a végtelen semmibe, a feledés bölcs homályába.

A húsunkba égetett fájdalmas bűnlajstrom nem több, mint a minden pillanatban megfogalmazott ítéletek végtelen folyama. Észrevétlenül döntünk életről halálról, szerelemről, barátságról, a gyógyulásunkról, vagy a korai elmúlásról.
Vissza kell vennünk a mennyei birodalmat, ami a tisztánlátó, megszabadult elmében és a szeretet forrásában, a szívben lakozik.

A mi utunk Jézus útja legyen. Már felébredtünk és tudjuk hogy csak egyetlen út van, a szeretet útja.
Az a tragikomikuma, hogy amikor megértjük a megváltás mibenlétét, akkorra már az emberek annyira sokat csalódtak, hitetlenné váltak, annyit szenvedtek, hogy már nem hiszik többé el a jót sem. A sok hazugság miatt már az igazat sincs szemük meglátni, nincs fülük meghallani. Elveszett a bizalom. Hiába hever itt már minden a térben, a tudatban, a szívben, bent is és kint is, már annyit sincs erőnk, hitünk, kedvünk megtenni, hogy elvegyük, hogy elfogadjuk a kegyelmet, a valódi szeretetet. Már minden csak ezen múlik, hogy észre és elveszed-e?

A feladat ezt a bennünk szunnyadó mintát a felszínre hozni és megélni, hogy másoknak is tapasztalásuk szülessen a jézusi szeretetről. Csak a személyes példánk a követhető út.

István, Ági

Emeld fel magad Jézushoz!

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás