Az önvaló végső árnyéka

A fejlődés végső határa, amikor ki kellene lépni a tiszta semmibe.

Amíg nem jössz rá, hogy honnan jössz, addig nem tudsz megérkezni a végtelen semmibe.

Azért nem tudsz lépni, mert minden dologhoz ragaszkodsz, amiről azt hiszed, hogy közöd volt hozzá…

Pedig a feladáshoz az kell, hogy teljesen mindegy legyen, hogy mit arattál a semmiből. A végső igazság, a végső valóság, annak keresése, az örök agyalás és még maga a kereső is csak kitakar még mindig önmagad elől.

Ezen a fátylon keresztül nézed a világot, rántsd le a fátylat a szemed elől!

Jakab István

Az önvaló végső árnyéka

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás