Volt egy pici lány, aki kisgyermekként mindenben a szépséget, a szeretetet és a jóságot látta, az örömet és a boldogságot tapasztalta. Hitt a varázslatban, a csodákban, az igaz szeretetben, az igazságban.

Ahogy teltek múltak az évek és a kislány elkezdett cseperedni, egyre jobban azt tapasztalta, hogy az általa ismert világ kezd egy félelmetes világgá átalakulni, ahol a túlélésért küzd minden ember. Az életben jelen van a gonoszság, a hazugság, a bánat, szomorúság, a félelem és a szenvedés és igazságtalanság. Ő mégis bizalommal, nyitottsággal és hittel fordult az emberek felé, ártatlanságából, szeretet teljességéből fakadóan.

Környezetében mindenki, akiben bízott, a világban kereste a boldogságot, így ő is ott kezdte el keresni, azt, ami a feledés homályába merült. Mire felnőtt lett az igaz társ megtalálása, munkában való kiteljesedés, utazások, anyagi javak megszerzése lett élete célja. Azt hitte, ha jól tanul, ha majd főiskolára jár, ha minél több tudásra tesz szert, minél magasabb manageri beosztást ér el egy sikeres vállalatnál, minél több pénzt keres, szép autóra, szép lakásra, minél szebb külsőre tesz szert annál inkább valakivé, értékesebbé válik mások számára. Azt hitte az emberek figyelme, értékelése, elfogadása, szeretete által megleli a boldogságot, amit oly régóta keresett. A vágyakozás, a sóvárgás élete részévé vált, és amikor vágyai teljesültek, mindig újabb és újabb vágyak jelentek meg, melyeket soha nem tudott igazán kielégíteni.

Egy nap, amikor nővé érett és gyermeke megfogant, a férfi, aki a gyermek édesapja volt kijelentette nem szeretne apa lenni. Minden ellene fordult az egész világ, és Ő nagyon elkeseredett. Ekkor meghallott egy belső hangot, ami hozzá szólt, és ez a hang azt mondta neki: „Neveld fel egyedül is ezt a gyermeket, bármi lesz is most, add át magad az ismeretlennek”. És ekkor erre a hangra elkezdett hallgatni, óriási bátorságot gyűjtött és állapotosan állásinterjúkra járt, hogy új munkahelyet találjon, hogy az anyagi javakat tudja biztosítani születendő gyermekének és magának.

A világ elkezdett megváltozni körülötte, mert megkapott minden támogatást ahhoz, hogy gyermekét egyedül tudja nevelni. Még gyermeke kicsi volt, amikor elkezdett befelé fordulni és egy mély önismeretei utat járni, melynek része volt az öngyógyítás is. Egyre nagyobb békét, harmóniát tapasztalt meg, de egy nap újra megjelent az életében az igaz társ utáni vágyakozás. Minden férfi, akihez igazán vonzódott, akit szeretni tudott volna, azok mind visszautasították őt.

Egy nap feltette a kérdést, magában „Miért történik ez újra és újra, mi a célja ennek, mi az, amit meg kell tanulnom, mi az, amit el kell engednem, hogy megváltozzon az életem?” Ekkor a belső hang ismét megszólalt: „Nézd meg mi a legnagyobb félelmed az életedben, és menj bele a mélyére!” Ekkor nagyon őszinte lett magával és kimondta: ”Attól félek, hogy úgy halok meg ebben a földi életemben, hogy nem tapasztalom meg az igaz tiszta kölcsönösen viszonzott szerelmet, egységet”.

Ahogy őszintén ezt bevallotta, hirtelen a jelenben találta magát és rádöbbent, hogy egy illúziót kerget. Rájött arra, hogy a mindennapjai harmóniában telnek, csak akkor van jelen a félelem, amikor a társ utáni vágyakozás megjelenik.

Ekkor minden kiüresedett, mintha kiszippantották volna belőle a férfiak utáni vágyakozást és vele együtt a félelmet is. A vágyakozás ezen eseményeket követően élete egy másik területén jelent meg. Már több éve saját vállalkozás keretein belül végezte a munkáját, amikor támadt egy ötlete, hogy egy játszóházat hozzon létre egy palacsintázóval. A játszóházba nagyon sok pénzt fektetett be, de az élet nem támogatta annak működését. Mindent megtett, hogy megmentse a játszóházat a bezárástól. De másfél év után egy nap arra ébredt itt az ideje, hogy ezt az egészet elengedje és bezárja a helyet.

Ez volt a következő nagy elengedés az életében. Azzal a tudatossággal engedett el mindent, hogy egy nap az élet majd a többszörösét adja vissza, annak, amit el kellett engednie. Nagyon nehéz 5 év jött ez után. Mivel banki hitelek is voltak a beruházásban ezért a bankok egyre jobban követelték a tartozásokat, Ő pedig egyre kevesebbet tudott fizetni. Minden nap hálát adott mindenért és minden nap elengedte a félelmet, aggodalmat a jövővel kapcsolatban. Sokszor megkérdezték tőle: ”Ilyen nehéz helyzetben, neked honnan van erőd hinni abban, hogy minden jóra fordul?”

A hite belülről fakadt, hiszen látszólag kívülről nézve sok veszteség érte, mégis belülről egy erő egyre jobban hívta, egyre jobban támogatta. És amikor ez felé fordult, mindig csoda történt, valahonnan mindig áramlott annyi, amiből szűkösen, de ki tudta fizetni, amit kellett. E magasabb erő felé fordulásban a pillanatban feltárulkozott a megoldás az élet minden területén, és lassan az anyagi gondok kezdtek megoldódni. Ezt az erőt, amihez fordult Tiszta Forrásnak és Kegyelemnek nevezte.

A szenvedés, a fájdalom fordította befelé, ez felé a magasabb erő felé, mely teljesen élete részévé vált. Óriási biztonságot kezdett adni neki ez az erő, és vitte előre az úton. Egyre intenzívebb energiákat kezdett megtapasztalni, amikor a Tiszta Forrás felé fordult. Bármi, amire gondolt annak az energiája már megnyilvánult rajta keresztül. A sok nehézség, majd elengedés hatására több féle elváltozás jelent meg a testén. A megnyilvánuló erő, a jelenben való lét által a testén megjelenő elváltozások fokozatosan eltűntek.

Csodálatos gyógyulásokat kezdtek megtapasztalni a hozzá forduló emberek is, sok embernek kezdte el megtanítani, hogyan tudnak elengedni és gyógyítani magukat. Egy nap belülről az tárulkozott fel, hogy az egész spirituális tudását és hiedelemrendszerét is el kell engednie, el kell engednie a gyógyítói szereppel való azonosulást is.

Egy mélypont, majd tehetetlenség jelent meg. hogy akkor most hogyan tovább, de a Kegyelem felé fordulás egy újabb útra vezette rá. Ekkor megtapasztalta, hogy Ő valójában a figyelem. Egyre többet a szívére vitte a figyelmét és csak úgy a jelenben volt. Ekkor a figyelem elindult vissza a Forrásába. Egy nagyon erős vágy jelent meg a Forrás megtapasztalására, és a Forrás elkezdte egyre intenzívebben magába húzni ezt a figyelmet.

Hónapok elteltével egy napon a teljes Kegyelem felé fordulás által megtapasztalta, hogy Ő nem is az a személy, akinek addig hitte magát. Felismerte, hogy Ő egyedül van és rajta kívül senki más sem létezik. A fátyol, ami ezt eltakarta, szertefoszlott és a fátyol mögötti Fény, a Tiszta Lélek feltárulkozott. Az erő melyhez 5 év óta mindennap fordult tovább húzta magába, és Ő megtapasztalta, hogy Ő végtelen, határtalan, mozdulatlan és soha sem született és halt meg. A Forrásban való feloldódás az igaz otthon érzetét tárta fel számára. Azon a napon egyetlen emlékképe sem volt, eltűnt minden gondolat és érzés, semmit sem tudott felidézni a múltból, csak a csend volt jelen.

Másnap a világ jelenlétében az emlékképek szépen fokozatosan kezdtek visszatérni, de egyik mögött sem volt egyetlen érzés és gondolat sem csak egy üres tér. A jelen pillanat a valóság egy teljesen más érzékelése és észlelése jelent meg az életében. A régi érzékelés, észlelés örökre eltűnt és egy fokozott éberség jelent meg, ami állandóan jelen volt.

Megtapasztalta, hogy minden tárgy él, és mindenből a szeretet és szolgálat a szentség árad. Olyan szeretet és szolgálat áradt mindenből, amit addig soha nem tapasztalt. Ez a szeretet feltétel nélküli volt, szabad és tiszta, és mindenből ez áradt felé, mindent ez töltött meg élettel.

Egyszer csak felismerte, hogy saját magát tapasztalja mindenben és mindenkiben. Felismerte, hogy egy mindennel és mindenkivel. A jelen pillanat és valóság tapasztalása során hónapról hónapra egyre fokozottabb teljesség jelent meg. Sokszor ez a teljesség egy intenzív gyönyör tapasztalásáig fokozódott fel a pillanatban.

Felismerte, hogy ezek a pillantok olyan ismerősek, mintha már ezeket tapasztalta volna. Tudomásként megjelent ez Igaz Önmaga. Igaz Önmagát a fátyol másokra vetítette rá, és mindvégig valójában a világban mindenben végig Igaz Teljes Önmagát kereste.

Ekkor minden korábbi vágy érvényét vesztette, és végtelen hálát érzett a sok szenvedésért, fájdalomért, visszautasításért. hiszen Igaz Önmaga, ami AZ Egy, felébresztette egy álomból. Felébresztette az Igaz valóságra ahol az Igaz boldogság, Igaz szeretet végtelen csend és béke lakozik a jelen pillanatban.

Ha most leperegne az álombéli élete filmje, mit változtatna meg a lehetőségek végtelen óceánjában? Semmit, hiszen minden tökéletes, úgy ahogy van. Mindenben a Legfelső Jó a Kegyelem jelent meg. Még a Kegyetlenség mögött is a legnagyobb Kegyelem volt, hogy a Létezés megajándékozza a legnagyobb ajándékkal, az Igazsággal és emlékeztesse arra, hogy az Örökké Ragyogó Fény, amit keresett az Ő saját maga, ami Egy mindennel és mindenkivel.

Dongó Andrea: Utazás a jelen teljességébe

Mesélem a mesém | 0 Comments

Hozzászólás