A lélekkel ‘’dolgozó iparosoknak“ vizsgafeladat, amit szavakkal zsonglőrködve meg nem oldhatnak:

A szeretet mindenben létét kéne érzékeltetni, megérezni.

“Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, olyanná válok, mint a lélektelenül harsogó trombita, vagy csengő cintányér.
Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot, és az összes bölcsességet; és bár oly erős a hitem, mint a vihar, ami hegyeket képes elmozdítani, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.
Ha szétosztom mindenemet a szegények között, hogy legyen mit enniük, ha Atyámtól kapott minden tüzemet odaadom nekik, de nincs bennem szeretet, semmi sem válik javamra.
A Szeretet türelmes, a Szeretet jóságos.
A Szeretet nem irigykedik, nem gonoszkodik, nem ismer büszkeséget, se nem durva, se nem önző, nehezen háborodik fel, nem kárörvendő, nem élvezi a hamisságot, de együtt örül az igazságnak.
A Szeretet mindent véd, mindent hisz és mindenben reménykedik, mindent elvisel és soha sem merül ki.
Mindenek, a nyelvek, a tudomány, elenyésznek a Szeretet mellett.”

Esszénus Béke Evangélium Első Könyv 19-21 oldal.

Lélekkel dolgozó iparosok

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás