Láttam egy világot. Milyen világot? Egy tökéletes világot és hol? Itt, a földön és emberekről szólt. Csodálatos ragyogó tiszta emberekről. Egy ragyogó tiszta világban. Hogy néz ki ez a világ? Elmondom.

Elmondom neked, de azért neked, mert tudom, hogy te is vágysz egy ilyen világba. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy te is én vagyok.

Képzeld el megszületett egy gyermek és minden ezen a földön az ő javát szolgálta. A szülők, akik várták őt, egy olyan világban éltek, ahol tiszta volt a levegő, tiszta volt a víz és tiszta volt az emberek elméje. Az összes körülmény olyan volt, mint egy ragyogóan vakító napsugár, amelynek az értékével, minden egyes ember tisztában volt. Mert megértették az élet értelmét. Egy olyan életet építettek fel, ami csakis kizárólag az ember fent maradását tűzte ki céljául. Hogyan tették ezt? Hát úgy, hogy tudták, mire használják a tehetségüket, amit kaptak! Kitől? Hát tőle! A legnagyobbtól. Igen, tőle a szülőtől. A Teremtőtől.

Itt tudták az emberek, hogy úgy tudnak életben maradni, ha a földet és magukat megértve, szinkronba hozva és összedolgozva biztosítják örök életüket. Mert ebben rejlik minden, hogy mindenki szabadon tudja és teszi a dolgát, mert teljesen tisztában van az értékeivel és hogy a benne rejlő tudást, hogyan hozza a felszínre. Tudta hogyan tegye azt egy olyan építő elemmé, ami csak épít és épít, és csak csodákat hoz létre. Mert tudja, hogy végtelen energia áll a rendelkezésére. Szabadon alkothat, mert amit tesz, az csak egy célt szolgál. Az örök életet. „Mert nem ez a cél?”. Hogy tudta ezt megtenni? Hát úgy, hogy nem volt benne semmi rossz, mert szabad volt.

Mert tudod a lélek szabad és tiszta, örök kapcsolatban van a Teremtővel, a nagy egésszel. Nincs szüksége határokra, mert határtalan bölcsesség lakik benne, ami a két kezén keresztül megnyilvánul minden egyes tettében. Miért szolgál? Mit szolgál? A közös jót, a létet. A fent maradást. Mert a lélek tudja, hogy nincsen szüksége törvényre, mert egy törvény létezik, a szeret törvénye. Ez tart fent minden.

Képzeld el abban a világban nem volt csak oxigén dús levegő, mert nem szennyezték semmivel. Tudták, hogy az egyik alap feltétele az életnek. Képzeld el, csak tiszta víz volt, mert nem szennyezték semmivel, mert tudták, hogy az egyik alapfeltétele az életnek, mert felbecsülhetetlen értékű információt hordoz magában mindenről. Képzeld el, hogy nem voltak rossz gondolatok, mert nem is tudták mi az, mert a lelkük mindig kapcsolatban volt az eredő jóval. A mindenséggel, a Teremtővel.

Képzeld el, hogy nem voltak betegségek. Nem is ismerték, hogy mi az, mert boldogság és szeret járta át testüket. Képzeld el, nem volt bennük vágy. Nem is ismerték ezt az érzést, mert tudták, hogy minden az övék. De tényleg. Minden. Övék a világegyetem minden tudása, mert ők is a világegyetem minden tudása! Egyek mindennel, a földel is, ami az öröklétet jelentette nekik.

Képzeld el, hogy úgy tartották ezt fent, hogy ezt mindenki tudta, mert a tudás egyetemes volt.

Képzeld el, tudták, hogy mindenki, aki él szolgálja a másikat. Azaz magát. Úgy, hogy amivel megáldotta őt a Teremtő tudással azt odaadta a másiknak, a többi embernek, azaz magának. Képzeld el, úgy nézett ki egy város a földön, hogy épp ahol állt a földnek azon a pontján, tudták, hogy mi és mik az adottságok és a lehetőségek. Azt használva támogatták az életet a földön. Úgy, hogy egyetlen pici sérülést sem okoztak a földnek, mert tudták, hogy a létük alapja a bolygó egészsége.

Képzeld el, hogy voltak tudósok, mérnökök, földművesek és sok más képességgel megáldott emberek, akik a tudást, csak arra használták, hogy hogy tudják fent tartani az életet a földön.

Képzeld el egy napjukban olyan összhang volt, hogy nem is volt kérdés, hogy csinálnak e valamit vagy nem. Mert ha nem is csináltak semmit, az sem volt baj, mert tudták, hogy a pihenés sem rossz dolog. Szabadon fekhetett bárhol és mondjuk jó kedvének időtöltésével foglalkoztak. Például, feküdtek a mezőn és felhőt festettek.

Képzeld el ebben a városban az emberek tudták, hogy mennyi az elég, mert csak azt használták és csak annyit, amennyit kellet. Mindenből. Ételből, italból, energiából. Ismerték magukat, a testet, amiben éltek és a tudásuk soha sem volt elrejtve egymás elől semmilyen téren. Mert tudták, ha elrejtik, maguk elől rejtik el.

Képzeld el soha sem voltak betegek, mert minden, ami körülvette őket a javukat szolgálta. A tiszta víz, a tiszta étel, a tiszta levegő. Tudták, hogy mennyit kell enni, miből és hogy. Tudták, hogy az étel, amit esznek tiszta és tápláló, mert az az ember, aki azzal az adottsággal született, hogy a földet művelje csakis és kizárólag legjobb tudása szerint termesztett. Mert aki termesztett tudta, hogy magának termeli, hogy egészségesen élhessen a földön és azt is tudta, hogy az az ember, aki megeszi, ezért cserébe az ő legjobb tudása szerint fogja szolgálni az emberiséget.

Mondjuk azzal, hogy termeli az energiát a létfenntartásnak.

Képzeld el a sok energia felhasználó mind tudta, hogy olyan energiát kap, ami a legtisztább forrásból jön és ezért cserébe mindenki a legjobb tudása szerint cselekedetet. A tervező tervezett, az építő épített, az énekes énekelt, a humorista humorizált. Mindenki tette a dolgát a maga talentuma szerint. A családok együtt éltek nemzedékeken keresztül és adták át a tudás egymásnak, olyan bölcsességgel, ami magában foglelt minden tudást ahhoz, hogy az a kis ember, az utód, aki az örökéletet jelenti neki/nekünk gond nélkül fejlődhetett azzá, akivé a Teremtő teremtette, hogy fent tartsa az örök életet.

Képzeld el jöttek-mentek a földön, ahová csak akartak. Mert tudták, hogy a föld az övék és ők a földé és mivel a földön egységes tudat uralkodott ezért mindenhol otthon érezte magát. Mindenhol magába botlott a föld minden pontján még akkor is, ha egy erdőben egyedül barangol vagy épp egy vízesés alatt állt, mert tudtam, hogy az is ő. Ő a nagy Ő. Ő maga ön maga.

Képzeld el, hogy az ember nem vágyott el a földről, mert tudta, hogy ő ide és csak is ide van teremtve. Azt is tudta, hogy a földön egy olyan utazásban vesz részt, ami páratlan, mert kb. százezer kilóméteres órás sebességgel repül a világűrben a galaxisok között és pontosan tudta, hogy hol jár, mert megtanították neki az őseik, akik mindent lejegyeztek neki, az utódnak, az örökélet egyik megélőjének, azaz magának.

Péter László: Egy Világ

Mesélem a mesém | 0 Comments

Hozzászólás