Legyen végre fegyverszünet!

Az elmúlt pár ezer év elég unalmasan telt. Valamikor réges-régen, valaki megharagudott valakire, majd megszüntette, aztán a sértett gyűjtött erőt, hogy visszaadja valós, vagy vélt sérelmeit.

Egy idő után már senki nem emlékezett arra, hogy ki ütött először, és azóta is folyamatosan csak a sárbirkózásban teljesedik ki a világ, aminek jó vége nem lehet. Arra már szintén nagyon kevesek és igen homályosan emlékeznek, hogy a valódi Istenember milyen tulajdonságokkal rendelkezett. A hála, a szeretet és a béke mezsgyéjén élő ember ma már csak a mesekönyvekben, sci-fikben és különféle vallási leírásokban szerepel. Az Istenember, akit a Teremtő körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt “telepített” a Föld különböző sarkaiba, még tudta, hogy a gondolat erejével hogyan lehet bármit teremteni, még ismerte az anyag felemelkedett szellemi tartalmát, minden pillanatban hordozta azt az isteni rezgéstartományt, amivel folyamatosan kapcsolódott ahhoz a nagy közös tudatmezőhöz, ahonnan származott és ahová bármikor megérkezhetett anélkül, hogy a fájdalommal telített testét kellett volna vonszolnia.

Abban a pillanatban, ha megértjük és újra felfedezzük a Teremtő tökéletes alkotását, máris tudjuk, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy az Istenember újból megjelenhessen bennünk, és egyre nagyobb körben a Tiszta Fény formájában kiárassza azt a végtelen szeretetet, ami az univerzum hordozóenergiája, létezésünk alapja és egyetlen jövője lehet.

Jakab István

Legyen végre fegyverszünet!

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás