Megrekedtünk az embertelenség szintjén

Istenemberré, ember felettivé akarunk válni, de ha megnézzük azt a rengeteg szörnyűséget, amit elkövetünk önmagunk, egymás és a természet ellen, akkor láthatjuk, hogy még az embertelenség szintjéről sem emelkedtünk fel, tehát pillanatnyilag még az ember szintjét sem ütjük meg.

Az értelem szándékosan össze van zavarva, hogy akadályozza a szellemi előrehaladásunkat, hiszen a tudatosság emelkedése segít felébredni, észhez térni, átlátni a játszmákon, és ha az ember már nem az elvárt, jól betanított, programozott módon reagál, felboríthatja, veszélyeztetheti az egész rendszert.

A bajbajutottak sorsa együttérzésre és segítőkészségre tanít bennünket. Azonban aki már megtanulta az empátia leckéjét, az azt is megláthatja, hogy a felelős vezetők a szociálisan érzékenyekre hárítják a bajba jutottak megmentését és megsegítését, és így ők a végtelenségig tudják kizsákmányolni és nyomorba dönteni az emberiséget.

Hogyan segíts, hogy jól segíts? Hogyan segíts, hogy ne támogasd ezzel a kizsákmányolási rendszert? Hogyan segíts, hogy a segítségre szoruló ne kerüljön újra ugyanabba a helyzetbe, hanem elinduljon a fejlődés útján?

Hogyan segíts, hogy a segítő és a segítségre szoruló ne teremtse a végtelenségig újra meg újra önmagát és egymást ebben a szerepben, nem is beszélve a rajtuk élősködő, belőlük busásan megélő, meggazdagodó rabszolgatartó zsarnokokat?

Hogyan tudsz több embernek segíteni, ha egyenként megsajnálva őket kihúzod hétről-hétre a bajaikból, vagy a figyelmedet egy tudatos elhatározással ezentúl igenis csak a szereteten, annak végtelen forrásán – ahol a valódi együttérzés van – tartod és ezt árasztod szét a térben?

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás