Ki mered mutatni a szeretetet?

Ki mered-e mutatni a szeretetet? Ki szabad-e mutatni a szeretetet? Mit tanítottak neked erről a szüleid? Ők kimutatták-e ezt feléd, vagy előtted bármikor is? Mit mutattak, milyen formáját ismered a szeretetnek? Miről hitted el, hogy ez a szeretet? És te miféle szeretettel áldod, vagy bünteted a világot?

Nézd meg mi mindent csinálsz a szeretettel: Végre érzed, hogy boldog vagy, de ezt semmiképpen sem árulnád el másoknak, a másiknak? Nehogy már megtudja, hogy szereted, nehogy kezdjen ezzel valamit. Jobb azt mélyen titkokban tartani.

Meg aztán nem is illik szeretni, mert szeretni afféle titkos, intim, esetleg egyenesen gusztustalan dolog, mert nem tartozik az senkire. Milyen érzés van benned, amikor látod, hogy valaki szabadon kimutatja a másik felé a szeretetét?

Hogy érzed magad, amikor meg akar a kedvesed ölelni, meg akar csókolni mások előtt, nyilvános helyen? Boldog vagy, vagy reflexből tolod el magadtól? Hol van a helye a szeretetnek? Hol nem illetlenség? Hol nem erkölcstelenség, szemérmetlenség? A szeretet kimutatásának mely formái lehetnek szerinted láthatók?

Hányszor bántad meg, hogy szerettél és kimutattad azt? Mi lett annak a vége? Mikor hitted el, hogy mindig vége kell, hogy legyen?

Ha kimutattad a szeretetet valaki irányába, hányan érezhették azt, hogy ebből ők ki vannak zárva, ki vannak maradva és valakinek ez fáj? Neked is fáj, ha másokat szeretni látsz? Amikor te kimutatod a szeretetet, félsz-e attól, hogy mások azt érzik, hogy őket nem szereti senki?

Hányszor döntöttél úgy, hogy inkább nem mutatod a szeretetet, hogy ne fájjon senkinek a benne megjelenő szeretet hiánya? Együttérzésből, szolidaritásból nem vállalod te sem a szeretetet, hogy ne sértsd meg a másik általad képzelt és vélt boldogtalanabbságát?

Mi van, ha minden a szeretet, és te bármit rejtegetsz, titkolsz, bezársz, vagy elfojtasz, a szeretetnek adsz egy hatalmas pofont? Mekkora erő, energia kell a végtelen univerzális szeretet kiáramlását visszatartani, bezárva tartani? Minden szeretet, amit visszatartasz, amit elfojtasz, amit eltitkolsz, önmagadtól vonod meg. Az élet benned zajlik, magadban, magaddal. Mit játszol magaddal? Mennyi szeretet, mennyi élet tud szabadon megnyilvánulni és áramlani rajtad keresztül? Mennyi szeretetet engedélyezel magadnak és másoknak?

Lehet, hogy minden vágyad szeretni, de magad sem tudod mi az, ami ezt nem engedi, ami ezt megakadályozza benned? Ha a szeretetet bezárod, te válsz a szeretet foglyává.

Mit csinálsz a szeretettel? Átalakítod és elpazarolod a legtisztább energiát alacsonyabb rezgésű érzelmekre, vagy hagyod azt érintetlenül, tisztán, ítéletmentesen, eredeti formájában szabadon áramlani?

Nézd meg mennyi fájdalmat tud adni a földi szeretet. Tele van félelemmel, szenvedéssel, féltékenységgel és küzdelemmel. Az elbitorolt végtelen isteni szeretet hatalmas teherré tud válni, ha feltételekkel, hitrendszerekkel akarod korlátozni, szabályozni, irányítani. Nézd meg a kapcsolataidat, a gyermekeiddel, a szüleiddel, a testvéreiddel, a szerelmeiddel, a munkatársaiddal, a barátaiddal, a szomszédaiddal, és nézz rá a távolabbi kapcsolataidra is. Mennyi szeretet van bennük és hogyan éled meg azt? A férfi és a nő elevenen emésztik fel egymást. Ne ragaszkodj ezekhez. Csak halvány sejtelem mindez ahhoz képest, ami szeretet te valójában vagy.

Az isteni szeretet könnyen felismerhető benned. Semmivel sem terhelt és nem megterhelő mások számára sem. Nem függ semmitől. Nincs semmi feltétele. Nem kell még szeretned sem a létezéséhez. Nem tanulható. Soha el nem veszíthető. Nem bántó, nem zavaró, nem sok, vagy nem kevés. Nem erős, vagy gyenge. Nem kér semmit. Nem függ tőled. Még csak elrejtve sincs előled. Csak VAN. Időtlen és örök. Soha nincs eleje és vége. Ez AZ, ami VAGY. Megteheted viszont, hogy továbbra sem mutatod ki, és akkor nem tudod, valamint nehezebbé teszed másnak is megtapasztalni…

Horányi Ágnes

Ki mered mutatni a szeretetet?

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás