A test összeesik az élet súlya alatt…

“A lélek mint egy ég felé szálló lufi lapul meg a takaróként ráboruló test alatt. A test ránehezedik, a föld felé vonja. A léleknek több támasza van, vékony cérnaszálak, erős oszlopok, a lábakon, kezeken futnak át, a testben több kisebb támasz van. A lélek támaszai a külső finom struktúrákra támaszkodnak. A lélek sajátos igénye, hogy mindig a föld felett a lebeghessen.

A támaszok az érzésekben nyilvánulnak meg. Bizalom, határozottság, bátorság, együttműködés, céltudatosság, felelősség vállalás érzéseivel azonosak.

Ha a lelki szintű elsődleges erős oszlopok elvesznek, csak a csontok izmok maradnak. A fizikai test súlyát nehezen hordozzák. Ízületi gyulladások, sorvadások fájdalmak alakulnak az ízületek, csigolyák felületén, a nyakon, a vállakban a csigolyák bordák csípő térd tájékán. A test szinte összeesik az élet súlya alatt.

A könnyed szárnyalást azon a ponton lehet visszanyerni amelyiken elveszítettük az érzést, a lelkünk mélyén találunk rá.

A szellemi oszlopok nehezebb súlyokat bírnak viselni, mint a csontok és az izmok.”

Vlagyimir Komin

A test összeesik az élet súlya alatt…

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás