Az elme legnagyobb átverése

Az elme egy virtuális szemüveghez hasonlítható, ami a valóság, a tiszta tudat helyett egy képzelt világot vetít ki a számodra. A programozott elme nem te vagy. Valójában nem a saját életedet éled! Inkább vagy egy android, egy programozott biorobot, mint egy szabad akarattal rendelkező, érző élőlény.

Nem láthatod a valóságot, nem élheted önmagadat addig, amíg le nem veszed, vagy meg nem tisztítod teljesen a “szemüvegedet”. Először persze a szemüveget kell észrevenni! Onnan tudod, hogy a kivetült világod és a valóság között eltérés van, hogy nem érzed jól magad. Nem is tudod, hogy miért nem vagy jól! A látszólagos világ becsap, megvezet téged. Bedőltél neki teljesen, beleélted magad egészen! Az a legrosszabb, hogy a szemüveg nem csak a valóságot takarja el előled, hanem még a saját meséidet sem engedi, hogy meglásd, amíg benne vagy!

Az elme lecsendesítése azért olyan fontos, hogy túlláthass, átláthass rajta. Hogy észrevedd, hogy olyan dolgok miatt szenvedsz, amik nem is igazak, amik nem is a te problémáid, illetve olyan dolgoktól és személyektől várod a boldogságot, amik és akik szintén nem valósak. Minden gyötrelmedért a világot hibáztatod, másokat okolsz és vádolsz, miközben ez a te saját világod és te magad vetíted, magadnak, magadról! Ennek felismerése és belátása tud felébreszteni a tudatlanságból.

Az egész életed képzelt, téves gondolatokon és érzelmeken alapul! A szemüveg miatt soha nem láthatsz meg másokat, csak a róluk alkotott véleményedet, gondolataidat, ítéleteidet! Az pedig mind te vagy. Pontosabban az elméd.

Az elme egy hatalmas játékmester. Amit látni akarunk, meg tudjuk az elme által teremteni, a valóságot gyönyörűen meg tudjuk hamisítani a képzeletünk erejével. Azt látunk, amit akarunk. Ezért tudtunk bedőlni neki, de onnan lehet tudni, hogy ez csak önámítás, önbecsapás, hogy nem vagyunk tőle boldogok! “Nincs kanál.” (Mátrix) Az elme kiváló hipnotizőr. Elkápráztat minket egészen. Az elme az életünkkel játszó, szemfényvesztő, csaló.

Hogyan lehet ebből kijönni?

Az uralkodó pszichológiai elmét és az általa okozott kettősséget (1. az elme programozott, képzelt világa, 2. valóság) többféleképpen is meg lehet haladni. Az egyik az elme elcsendesítése meditáció segítségével, a másik pedig az elme megfigyelése által. Ha a megnyilvánult világ felé fordult elmédre tudatosan visszairányítod a figyelmedet, azonnal megláthatod mit művel veled és másokkal! Az elme ettől a pillanattól kezdve nem tud többé téged tudattalanul irányítani, és idegen, tudatalatti játszmákba taszítani! Ez az emberi tudatosság legnagyszerűbb képessége, hogy meg tudja figyelni az elméjét! Van tehát a mindenható elménél is nagyobb játékos! Istennek neveztük el.

Az igazság az elmén túl lakik. Az igazság nem egy Információ, egy mindent eldöntő tény, vagy adat arról, hogy valami igaz, vagy hamis, hanem egy olyan kiegyenlítő energia, ami miatt mindig azt kapod, amit adsz, ami rendezi a karmikusan fennálló adósságaidat, ami elvesz, ha túl sok van, s ad, ha kevés, ami a kettősséget végül egybeolvasztja, ami visszavisz mindent a semlegességbe, az ítéletmentességbe, a harmóniába, a középpontba, a nullponti energiába, az ürességbe, a minden semmin is túli Forrásba. Valójában mindig ebben vagy, de elvarázsolt téged az elméd műsora. És ez teljesen rendben is van így. Csak tudj erről és arról is, hogy nem kötelező ezt élned, nézned!

Az igazság energiamezőjében mindenki akaratlanul igazat mond neked! Képzelheted, hogy ők is hogy meglepődnek ezen! Nem mindig kellemes ez se neked, se másoknak! Gondolj csak bele, mi történne, ha többé senki nem tudna többé hazudni senkinek! Az igazság azonban hatalmas kincs. Elsősorban a saját hazugságaidból tud kiszabadítani. Ehhez viszont fontos, hogy itt már ne kételkedj, hanem figyelj, lásd meg, halld meg, vedd észre az eléd táruló valóságot!

Ne bántsd magad azért, hogy eddig nem láttad az igazságot! Nem mindenki akarja tudni azt, arra pedig a legkevésbé sem vagyunk kíváncsiak, hogy hol hazudunk magunknak. Arra sem mindig vágyunk, hogy fény derüljön a másoknak elhazudott dolgainkra.

Az igazságra meg kell érni. Fel kell hozzá nőni. Meg kell erősödni, fel kell hozzá bátorodni, mert amikor kiderül, és tapasztalati szinten is meglátod, hogy a világod, amit valóságnak hittél, érzékeltél, az teljesen hamis, amikor minden illúziódról, önmagad és mások előtt rejtegetett titkaidról fellebben a fátyol, összedől benned az, akiként eddig éltél, a teremtett világával együtt. Lebuksz, lelepleződsz. A lelked egyszer csak ott áll teljesen mezítelenül az élet nagy színpadán.

Az igazságba akkor kaphatsz betekintést, amikor már meg tudod érteni, el tudod viselni, ha meg tudsz birkózni vele. Semmit sem szabad siettetni, ugyanakkor a fejlődésedet vissza sem tarthatod! Ez nem lehet többé alibi, erre nem hivatkozhatsz többé. Az emberiség elérte a felnőtt kort, de még nem akar azzá válni.

Amikor megérkezel az igazság terébe, többé se te, sem pedig mások nem tudnak többé elbújni a hazugság színfalai mögé, viszont alázattal, tisztelettel, csendben fejet hajthatsz a többiek akaratlanul előtted feltárulkozó igazsága előtt.

A lélek ezen a ponton, ezen a fejlettségi szinten tud kiszabadulni az elme által kreált hamis ego fogságából.

Horányi Ágnes

Az elme legnagyobb átverése

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás