Mi vagyunk a zárkánk kulcsának őrzői

Hogyan működik testünkben a gondolatrabság?

Amikor rabságról beszélünk, mindenki bilincsekre és bezártságra gondol. A gondolatrabság hasonló ehhez, ugyanis az elme folyamatosan rázza láncait egy bizonyos program szerint, és megmagyarázza, hogy milyen jó vagy milyen rossz nekünk. Testünk belülről az univerzum lenyomata, képek, hangok milliárdjait őrzi a legváltozatosabb formában. Ennek leghatékonyabb közvetítője a testünket kitöltő, strukturált, élő víz. Ha jól megnézzük testünk összetételét, akkor láthatjuk, hogy ugyan azokból áll, mint az univerzum. Ezek közül egyetlen egy rugalmas, a rezgések ruháját hordozni képes szereplő van, és ez a víz. A víz memóriahordozó képességét a mai fejlett technikai civilizáció is felfedezte és a kvantumszámítógépek vízmemóriába írnak és olvasnak ki adatokat. Az agyunk sem más, mint egy fantasztikus teljesítményű kvantumszámítógép.

Akkor most nézzük a programozást.
Az agysejtek végtelen hálóját összekötő rendszerek térkitöltője a víz. Mint tudjuk, legnagyobb százalékban az agyunkban használunk fel vízkészleteket. Gondolhatnánk, hogy ezt a hűtésre használjuk, hiszen néha felforr az agyunk, ugyanakkor ma már egyre többen tudják, hogy a bennünk élő víz a lélek otthona, és a gondolataink memóriahelye. A vízközösségek folyamatos kommunikációt folytatnak egymással, így a gerinccsatornán keresztül minden pillanatban fény-hang üzeneteket küldünk testünk különféle részeibe. Ezek sejtszintig lenyúló, interaktív kommunikációt hoznak létre. Egyre több kutatás lát napvilágot, amikor is különféle egyedekben félelmet létrehozva megfigyelik, hogy a test mely részén változnak meg az elektromágneses impulzusok, illetve élet funkciók. Nagyon sokunknak a gyomorszájában jelentkezik a félelem és a szorongás, de sokan merevednek meg, vagy kapnak görcsöt a félelemtől.

A testünkben lévő víz struktúrák stabil helyzeteket tartanak fent, ami egy belső utasítás révén bármikor megváltoztatható. Ezek az utasítások érkezhetnek az agyból, de a testünkben lévő „mocsárból” is. A mocsár szót a táplálkozásunkra, a fizikai szintű mérgek információtartalmára, rezgéshordozóira is értjük.

Meddig él egy gondolat?

Egy korábbi okfejtésben tisztáztuk, hogy a gondolat a testünkben lévő vízstruktúrák által közvetíti utasításait. Ha egy tudatos, folyamatosan ismétlődő gondolatot veszünk figyelembe, akkor ez három óráig marad stabilan a szervezetünkben. A gyakran ismétlődő gondolatok megcsinálják a hosszú távú lenyomataikat, ezt akár hosszú távú memóriának is hívhatjuk. De vannak olyan emlékképeink is, amelyek nem a tudatunkba, hanem a tudatalattinkba íródtak be. Ezek a mélyen gyökeredző emlékképeink, amelyek akár magzati, vagy csecsemőkorból is eredhetnek, amelyekre már nem emlékezhetünk, de azokból a hozott epigenetikai tapasztalatokból is eredhetnek, amelyek első, másod és harmadrendű felmenők megélt élethelyzeteinek következményei. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. A DNS-ben nem csak a genetikai információkat hordozzuk, hanem a nagyszüleink, illetve dédszüleink lenyomatait is. A DNS információhalmaz 90%-át egyelőre még csak egyszerű zajnak tartják a témával foglalkozó tudósok. Ugyanakkor ebből a zajból emelkedhetnek fel olyan tulajdonságok, amelyek az egész életünket befolyásolhatják, és amelyeknek nem tudjuk az okát és a forrását.

A családállítás és az ehhez kapcsolódó oldás ma már sok pszichológus, lélekgyógyász elfogadott terápiája. A beivódott gyökereket próbálják meg tisztítani. Nem a te terhed. Egy óriási súlyt tesznek le az elé az ember elé, aki egy ilyen terápia kapcsán megszemélyesíti a nagyszülőket, vagy a szülőket. A felismerés az, ami képes azonnal törölni olyan régen magunkkal hordott információkat, amelyek hatással vannak ránk úgy, hogy hogy nem tudjuk annak forrását, okát. Ezek az információk akár sejtszintű beíródások is lehetnek, a sejt belső és külső vízkészletében, vagy a DNS-t körülvevő információt közvetítő vízrétegekben. A vízről ma már többet tud az ember, mint a hal, amely benne él, de az élő vízről keveset tudunk, mivel az élő vizet az élőben lehetne megfigyelni, de abban a pillanatban, hogy belépünk az élő rendszerbe, felborítjuk az ottani harmóniát, és csak a káosz jeleit leszünk képesek megmérni.

Amikor Szívem meleg katlanából teremtek

Mi kell még ahhoz az életedben, hogy elhidd magadnak, hogy mindent te teremtettél ami körülvesz, amiben élsz? Miért felejtetted el azokat a pillanatokat, amikor úgy érezted, hogy végtelenül kiszolgáltatott vagy, és egy felsőbb hatalom, az Isten, a Szentlélek, vagy Szűz Mária segítségét kérted, és megkaptad azt? Az életben igazán azokra a dolgokra emlékszünk, amelyek akadályként gördültek elénk, ami pedig egy szempillantás alatt megoldódott, azt természetesnek vettük, és másnapra elfelejtettük.
Próbáld meg felidézni azt az érzést magadban, amikor a felsőbb erőkhöz fohászkodtál, amitől melegség töltötte ki a testedet, mert megérezted, hogy nem vagy egyedül. Ez az energia a szívtérből árad, és bár az elme számára sokszor felfoghatatlan, valójában ebből a térből tudsz megvalósítani látszólag lehetetlen álmokat.

Tartózkodj minél többet szíved meleg katlanjában, és érezd meg, hogy ebből a térből bármit megteremthetsz. Nemcsak a szeretetben vagyunk egyek Istennel, hanem a teremtésben is.

Jakab István

Mi vagyunk a zárkánk kulcsának őrzői

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás