Bele lehet-e bolondulni a spiritualitásba?

Túlzásba lehet-e vinni a spiritualitást, amitől aztán nemhogy közelebb, hanem egyre távolabb kerülsz önmagadtól és még jobban belegabalyodsz az elme magyarázataiba?

Jó-e az, ha a figyelmed mindig a bajok gyökerére, a szenvedéseid forrására, az okokra irányul a szeretet és a boldogság forrása helyett? Mit teremtesz az úgynevezett spirituális önmunka során valójában?

Mi áll az úton való elakadásnak, a visszaesésnek, a megrekedésnek érzékelt jelenségek mögött?

Mivel az elme kulcsfontosságú szerepet tölt be az életünkben, sérülhet-e a folyamatban olyannyira, hogy az alap funkcionalitásában zavar áll be és adott esetben nem tudod ellátni a legalapvetőbb feladataidat a hétköznapi életedben, nem tudod megfelelően elvégezni a munkádat, nem tudsz magadról gondoskodni?

Tóth Nerella és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás