Miről szól az ébredés?

A felébredés elsődlegesen nem arról szól, hogy felkutatod, mint egy nyomozó a világ hamisságait, hogy leleplezed a mérgező élelmiszeripart, a hazugságokat, szidod a kormányt, az oktatást, az egészségügyet, stb. Ne gondold, hogy tiszted, hogy bárkinek a bűnösségére fényt deríts, hogy bárki felett ítélkezzél és pálcát törj!

A tudatos életnek, az éberségnek, a jelenlétnek, igen, valóban van olyan mellékhatása, hogy egyre tisztábban láthatod a valóságot, az igazságot, de itt állj csak meg egy pillanatra és nézd meg, hogy ilyenkor mire fókuszálsz? Ha mindig a – képzelt – bajokkal, problémákkal, ellenségekkel foglalkozol, ha ezekre figyelsz, akkor ezeknek adsz energiát és teremtesz belőle magadnak jó sokat!

Az összeesküvés-elméletek gyártása, az egész világ ellenségnek tekintése, a kifelé mutogatás legkeveaebb üldözési mániához, paranoiához, mániákus depresszióhoz, hipochondriához, pánikhoz és poszttraumás stressz szindrómához vezet. Ilyen állapotban sosem fogod tudni meglátni, hogy ki vagy valójában, hanem egyre mélyebben tapasztalod majd a démoni, sötét oldalt. A félelem elvakít és egyre jobban elválaszt, eltávolít való önmagadtól.

A felébredés nem másokról, hanem rólad szól. Nem mások gaztetteire kell rábredni és még több nyugtalanságot, zavart kelteni a világban. A közös kakiban ha nagyon ugrálsz, hatalmasak lesznek a hullámok és csak mindenkit ellep az egész.

A felébredés arról szól, hogy szigorúan magadra figyelsz. Visszafordítasz, hazahívsz magadba minden figyelmet a világról, másokról. Magadba szállsz. Elcsendesedsz. Magadba nézel a legmélyebb szinten. Elkezded megfigyelni önmagad. Nem csak néha-néha, amikor eszedbe jut, hanem mindig. Folyamatosan. Őszinte, gyermeki érdeklődéssel feltárod mindazt, hogy miket művelsz magaddal, miket játszol magaddal és másokkal, mivel stresszeled, korlátozod, bántod magad, miket gondolsz magadról, hogyan beszélsz magaddal és miket mondogatsz. Meglátod, még saját stílusod is van, amivel csak magadat tiszteled meg! Ez pedig általában nem valami kedves.

Önmagad megfigyelése által megérted magad, meglátod a félelmeidet, a szégyeneidet, a legmélyebben elrejtett tiszta, vagy tisztátalan vágyaidat, az örömeidet, a szeretetedet. Meggyógyulnak, elmőlnak a traumáid, a félelmeid, s végül feloldódik képzeletbeli önmagad is, de csak akkor, ha belemész ezeknek a leges-legmélyébe. Amikor így figyeled magad, amikor így tekintesz önmagadra, Isten szemével látsz.

Ha komolyan veszed magad és őszintén megteszed mindezt magadért, meg fogod tudni, hogy valósak-e egyáltalán ezek a dolgok, hogy kihez tartoznak, vagy épp nem tartoznak. Van benned valaki, aki amúgy is mindig veled van elfoglalva. Meg fogod őt találni magadban!

Ha az egész felébredésesdit azért csinálod, mert vársz tőle valamit, hogy majd jobban leszel, meg gazdag leszel, vagy különleges leszel, Isten leszel, nagy valószínűséggel csalódni fogsz.
Ezt az egészet egyetlen egy valamiért érdemes csinálni: azért mert jó csinálni. Mert szereted csinálni. Mert élvezed ezt. Mert önmagáért jó az egész. Mert önmagadért jó. Mert az egész élet és minden kizárólag önmagáért, önmaga természetes öröméért, megtapasztalásáért, megnyilvánulásáért létezik.

Horányi Ágnes

Miről szól az ébredés?

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás