Marosi Ambrosia Elisabetta Zsuzsanna – Egy nap emlékezni fogsz…

Napjainkban…
Magdala korán kelt, egy olyan éjszaka után ami nem volt pihentető, tudta, hogy ilyenkor valami csodálatos van készülendőben, ami hozzásegíti, hogy az életében lezárja a távoli múltból hozott feladatokat, és a felfüggesztett kapcsolatokat, amit nem vitt el a szeretet szintjére, amiket több ezer év után, még mindig szívében hordoz, mert nem tudta elengedni őket, mert túl fájdalmas volt ahhoz, hogy megbocsássa magának. Rendkívüli emlékezőképességének teremtő erejével mindig bevonzotta azokat a személyeket, akik hozzájárulás voltak, hogy még hatásosabban emlékezzen, és hát hogy működtetni tudja a boldogságot a mindennapjaiban. Mint ahogy szokásos, elkészítette a kora reggeli kávéját, megitta, aztán bele a kádba, egy meleg kellemes ellazuló fürdőért, ami erőt adott neki, hogy a napi teendőket elvégezhesse.

De a mostani fürdő másmilyen volt, pár perc után, hogy a teste teljesen elmerült a víz fahéjas fürdőhab illatába, lehunyta szemeit, és a jelenés egyből kezdetét vette. Látta, hallotta, hogy cseng a telefonja, felvette, és valaki a vonal másik végén angolul üdvözölte. A szíve hevesen dobogni kezdett, miközben a gondolat, hogy “ezt a hangot ismerem”, ez a gondolat nem hagyta békén. Ebben a pillanatban aktiválódott egy előző életbeli esemény a dnsben, amit a másik személy hangja aktivizált. Habár ebben az életben még nem találkoztak, de a hangját, a hangját a másiknak egyből felismerte, az ugyanaz maradt 2000 év távlatából. Hát nem véletlen, hogy a hangunk hasonlít az ujjlenyomatunkra, a különbség a kettő között, hogy az ujjlenyomat csak egy életre szól, tehát fizikai minőség és tulajdonság, míg a hang teremtői minőség, így örök, mint a forrás, amiből ered. A gondolat annyira felerősödött benne, hogy abba kellett hagynia a fürdést, kiszállt a kádból, felöltözött, és már készülődött, hogy elkészítse a reggelijét, amikor megszólalt a telefonja. Magdala tudta, hogy ki van a vonal másik végén, azt is tudta, hogy neki ez egy lehetőség, hogy végre lezárjon egy olyan kapcsolatot, ami 2000 éven át megakadályozta abban, hogy azt a tervet, ami titkos volt a múltban, most elindíthassa. Vett egy mély levegőt, és megkérdezte:

Halló, kivel beszélek?
-Nathan vagyok Israelből -vàlaszolta egy kellemes férfihang -, egy közös barátunktól kaptam az Ön telefonszámát, tudom hogy Ön gyógyító, és szeretnék Önnel találkozni, van egy problémám, amire orvoslást szeretnék találni, és azt mondta a közös barátunk, hogy Ön tud nekem segíteni. Megbeszéltek délután 16 órára egy időpontot, ami mind a kettőnek megfelelt. Délután 4 órakor Magdala készen állt, hogy találkozzon azzal a személlyel, aki hozzájárulás volt, élete szerelmének halálához.
De ez a találkozás messze, messze több mindent hordozott magában, mint amit Magdala abban a pillanatban gondolhatott volna.

A múltban… 2000 évvel ezelőtt
Magdala visszatért a szülői házba, hogy eltemesse édesapját, oldalán volt Jesuha mint férfi, mint lelkitárs, és mint Mester. 1 hónap telt el azóta, hogy egybekeltek a fogadalom által, a titkos szertartás alatt a 12 tanúsága előtt, aztán testben a szobájuk csendjében, ahol a jövendő sarj első magja földbe lett ültetve. Igen, Magdolna várandós volt, amikor Galileában Magdolna szülői házában Júdás váratlan látogatása megzavarta őket a gyász kezdetének utolsó műveletében.

Hol az Urunk aki a te Urad? – kérdezte Júdás Magdolnát, aki szemével egyenesen Júdás szemébe nézve nyugalommal válaszolt: – a hátsó szobába. Júdás, ahogy belépett a szobába, bezárta maga mögött az ajtót, de mindennek ellenére a vita, ami bent keletkezett, elérte Magdolna fülét.

Régóta sejtette, hogy Júdás érzelmei mélyebbek annál, amit barátinak, vagy csodálásnak lehet nevezni, amit egy tanítvány érezhet mestere iránt és azt is tudta, hogy az elutasítás Jesuha részéről Júdást áruláshoz vezeti. Amikor Júdás eltávozott, dühével becsapva maga mögött a nehéz faajtót, Magdolna és férje tudták, hogy onnantól kevés idő marad arra, hogy Magdolna az új vallás vezetőszerepét betölthesse, tehát igyekezniük kellett, hogy minél előbb elindítsák a szertartást, ami attól a pillanattól kezdve, pár hét múlva vette volna kezdetét. Sajnos ez nem valósult meg, mint tudjuk Júdás még azon este felfedte hol, és hogyan találhatják meg a Mestert. Magdolna a kereszt előtt esküdött, hogy Júdás nem kap megbocsátást soha tőle, az, aki hozzájárulás volt ahhoz, hogy férje és leendő gyermeke apja, a kereszten lelte fizikai halálát.

Napjainkban…
Amikor Nathan belépett Magdala lakásának ajtaján, nem ismerte fel azt a nőt, akit 2000 évvel előtte gyűlölt, mert Jesuha őt választotta, de Magdalának nem voltak kétségei, látta Nathant annak, aki valójában volt, tértől és időtől függetlenül, és amikor Nathan szemébe nézett megállt a tér és az idő. Magdala benne volt abban a jelenetben, amit fent leírtam, és látta azt a pillanatot, amikor utoljára beszélt Jesuhával, mikor azt mondta neki

– áldd meg őt, oltalmazd szeretetteddel, mert őnélküle mindennek semmi értelme nem lenne, amit te is ismersz, mert láttad a jövőt. De Magdala a kereszt előtt gyenge volt, erősebb volt benne a fájdalom, a düh és a bosszú, el kellett telnie 2000 évnek, hogy meg tudja áldani a mai Nathant, a volt Júdást.

Nathan, amikor meglátta, mélységes és misztikus vonzalmat érzett Magdala iránt, és attól a találkozástól nem telt el sok idő, amikor be is vallotta, hogy szereti. Az volt az, amikor Magdolna tudta, hogy elérkezett a pillanat, hogy azt, amit kért tőle Jesuha, hogy Áldja meg a mai Nathant szívéből, teljes szeretettel, valójában az Magdalának szólt, mert ezáltal el tudta fogadni, feltétel nélkül szeretni azt az eseményt, ami 2000 éven keresztül megakadályozta abban, hogy szellemileg is egyesüljön Jesuhával.

A bölcsesség előszobája, az a viselkedésbe átvitt feltétel nélküli szeretet, amikor teljesen és totálisan a béke érzésével el tudod fogadni a másikat, mert rajta keresztül elfogadod azon részedet, amit a másikon keresztül elutasítasz.

Magdala megmondta Nathannak, hogy szíve mélyéről sajnálja, közöttük nem lehet más, csak barátság, mint ahogy 2000 évvel előtte Jesuha megmondta ugyanazt Júdásnak, azt ma Magdala mondta Nathannak, de a lelkek mindig ugyanazok voltak. Magdala utolsó szavai Nathanhoz azzal fejeződtek be, hogy: – ma még nem értesz meg engem, de egy nap ugyanígy fogod látni a dolgokat, ahogy ma én látom, de ez kevésbé fontos, az sokkal lényegesebb, hogy azt kívánom, hogy az Atya áldása kísérje életed minden pillanatát, hogy legyen boldog, Áldott életed neked is, meg a családodnak, és ez az áldás lehetővé tegye a te számodra, hogy egy nap emlékezni tudjál, hogy ki is vagy valójában… Egy nap emlékezni fogsz…

E szavak után átölelte Nathant, kinyitotta az ajtót, és amikor kulcsra zárta tudta hogy soha többé nem fognak ebben az életben találkozni. Kettőjük között lévő karma Magdala részére kegyelmet kapott.

Marosi Ambrosia Elisabetta Zsuzsanna

Marosi Ambrosia Elisabetta Zsuzsanna – Egy nap emlékezni fogsz…

Mesélem a mesém | 0 Comments

Hozzászólás