Bátorító mese az Új Évre: a szív előreküldése

“Napokig kerestem. Rövid, egyszerű és egyértelmű történetre vágytam, amely megnyugtat, motivál, erőt és lendületet ad, ráadásul mutat valami újat is…

Amikor megtalálod „a” mesédet, abba az egész tested beleremeg. Így jártam én ezzel a történettel:

„Egy zarándok ballagott a Himalája hegyei között, amikor elkezdett esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, vihar tépte a fákat. A hegyi fogadós látta, hogy a vándor a szélnek nekifeszülve, rongyaiba burkolózva kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt: – Vándor, térj be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen időben oly magasra följutni!

A vándor azonban ezt válaszolta: – Köszönöm, kedves barátom, de nincs szükségem rá! A szívem már fönn van, így a testem többi része könnyen követi őt!”

Tegyünk úgy mi is, mint a vándor: küldjük előre a szívünket oda, ahol lenni szeretnénk az új esztendőben! Azt kívánom, hogy az év folyamán aztán mindenki érje utol a testével is azt, amit most előre küldött. Mert igaza van a vándornak: ahol a szívünk van, ott vagyunk mi magunk is.”

Boldizsár Ildikó

A fotó Éric Valli Rencontres hors du temps című könyvének borítójáról származik, a fotóművész szerző saját fotója.

Bátorító mese az Új Évre: a szív előreküldése

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás