Felelősségünk tudatos tudatában

Akinek már haltak meg emberek a kezei között, annak nem kérdés többé, hogy van-e Isten. Gyökerestül megváltozik a viszonya önmagához, embertársaihoz, az élethez, az egész világmindenséghez.

Hirtelen kiteljesedik minden, kitágul a tudat és olyan csodaszámba menő dolgok megvalósulása veszi kezdetét az életében, amelyeket elképzelni sem lehet.
Az a mondás járja, hogy senki sem kap nagyobb terhet, mint amit elbír. A fejlődés, az önmeghaladás titka azonban pont a korlátaink legyőzése, képességeink, teherbírásunk feszegetése, ezért a feladat és annak nehézsége mindig túllő egy kicsit a tűréshatárunkon.

Amikor valaki elkezdi tisztelni az életet, akkor felismerődik a világban betöltött szerepe, a feladata, ami a legtöbbször akkora felelősséggel jár, hogy azt a tiszta isteni jelenlét nélkül elbírni, elviselni nem lehet.

Bell Barbara és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás