Nyitva van az Aranykapu!

Csak bújjatok rajta. Gondoljátok végig ennek a mondókának a jelentését az itt és mostban.Recseg, ropog az ostor nyele ezer éves hódítóink kezében. Nincs mibe kapaszkodniuk, erkölcs, múlt, jelen. Csak az marad, csak az mehet át az aranykapun, akinek lábai alatt gyökeret vert az anyaföld.

Megjött a szabadulás órája. Nincs más dolgod, mint az, hogy ne keveredj a játszmáikba.

A minden szavunkat kiforgató, őseinket lejárató, véreinket szembefordító, szemforgató farizeusok őrjöngnek, mert a pénz mammonja már nem jelent semmit azoknak, akiktől mindent elvettek – hazát, tanyát, a béke borát -, és még mindig élnek, léteznek, itt vannak. Nem értik, és nem is érthetik, hogy bírjuk túlélni az oltásaikat, a mérgezett ételeiket, a mérgezett levegőjüket, a mérgezett vizüket, a kifizethetetlen uzsorahiteleiket.

Még itt vagyunk és itt is maradunk, mert az élet élni akar. Képes egyetlen egy megmaradt magból kikelni, amelyet kiöklendezett a kánya. Képes egy hangra felébredni, amit elhozott nekünk a mostani tavasz varázsa.

Azt kell megérteni, megtapasztalni mindenkinek, hogy az élet egyenrangú, egymást támogató, egyenlő életterek, szereplők együttműködése.

Aki a csúcsra tör, talán egyszer felér, de a csúcs tetején nincs egy talpalatnyi hely, amin biztosan megállhatna. Csúszik lefele kapaszkodva, visítva, nyüszítve, rántana mindent magával. De csak a forró rántás borul homlokára, amit magának főzött hosszú évszázadokon át.

Ne csinálj semmit, csak ne hagyd magad manipulálni. Érezd az anyaföldet a lábad alatt, mert a tiéd. Mindegy, hogy kinek a nevére van bejegyezve ez a föld a Földhivatalban, ez a föld a tiéd.

A földdel való kapcsolatod nem a ragaszkodás. Az anyaföld a magjaid fészke, múltad-jelened-jövőd üzenete. Szépséges álmaid idézője. Hímzés a lelkeden. Erről a földről bárhová lépsz, ide lélekben mindig visszatérsz, még ha azt a mondatot is már csak gagyogod, hogy drága anyaföldem.

Hol nyílt meg az aranykapu?
Mindenki szívében ott van, ott volt és ott lesz, amikor a megbocsátás, a béke, az alázat ezüstpengője megkoppan a kút fenekén és már meghallod a víz csendes, mély csobbanását.

A népeket egymás mellé rendelte az Isten és nem egymás fölé.
Ez az egy törvény, amit be kell tartanod. Senki sem több vagy kevesebb, mert egyek vagyunk a Jóistenben, egyek vagyunk a szeretetben, és egyek vagyunk a jó erkölcsben.

Ebben a világban nem bántasz, és nem bántanak. Az erkölcs, a tolerancia belőled fakad.

Az isteni rend nem ismeri a törvény fogalmát. A rend törvénye a rend. Akik idáig hozták a törvényeket azt hitték, felette állnak, pedig csak annyira uraink ők, mint víznek a büszke gálya.

Jakab István

Nyitva van az Aranykapu!

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás