A karantén után nem bújhatsz vissza a barlangodba!

A világ a tiszta, feltétel nélküli szereteten keresztül nyilvánul meg és tükrözi vissza azt a szeretetet, amin keresztül az megnyilvánult. Amíg még a világ nem ezt a szeretet tükrözi vissza a számunkra, addig az elme értelmezése, az agymosottság állapota teljesen félrevezet bennünket! Ebben az elme által felfogott világban a formák, az érzelmek, a gondolatok végtelenségének hazugság-rengetegében nagyon el tudtunk tévedni!

Mára már a felébredés, vagy a megvilágosodás egyre többek életében megtörténik. Annak lenni, akik valójában vagyunk, a természetes létállapotunk, és nem valamiféle kiváltság! Az egyéni és a kollektív tudatszint megállíthatatlanul emelkedik. Nem elégséges azonban a biztonságos és végtelenül békés belső világunkban leledzeni, hanem minden tudást, bölcsességet be kell hozni, be kell integrálni ide a mindennapjainkba. Nem futhatunk el a világ elől, nem tagadhatjuk meg azt! Nem elég a tudás, a megtapasztalás, a bizonyosság, a felismerés, hanem mindez egyéni és közösségi cselekvéssé, alkalmazássá, életmódunkká is kell, hogy váljon!

Az élet minden pillanatban beteljesítve önmagát a teljesség elérésének szolgálatában bontakozik ki olyan módon, hogy az mindenkit a legtökéletesebben szolgáljon ennek érdekében. Mindannyian ennek eszközei vagyunk! Minden, ami van, általunk és rajtunk keresztül nyilvánul meg. Isten, a Tudat általunk és rajtunk keresztül tapasztalja meg végtelen formában önmagát.

Az élet most globális szinten konkrét helyzet elé állította az emberiséget. Minden pillanatban megmérettetik az alázatunk, a tiszteletünk Isten, az élet, a természet, önmagunk és nem utolsó sorban egymás iránt! Lejárt az ideje annak, hogy csak bohóckodunk és dobálózunk a szeretetet dicsőítő szép szavakkal, meg kell valósítani, hogy élni is tudjuk mindazt, amiről beszélünk!

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.

Videó:

Hozzászólás