Egy túlszabályozott világ utolsó órái

Talán még sohasem kérdezte meg senki azokat, akik a szabályokat alkotják, hogy szebb-e tőlük a világ. Lassan a pukkantásokért is nyomtatványokat töltünk ki, ezért fákat irtunk ki, és tintahalak vérét vesszük. A szabályozás pontosan azt a természetes automatizmust gátolja meg, hogy a folyamatok megfelelően áramoljanak a világ működésében. A szabályok, a korlátok, amelyeket törvényeknek hívnak, teljesen ellentétesek a természet törvényeivel.

Ezek a szabályok pusztítják az emberi lelket, a természet javait, és mindent, amiért ezt a világot megteremtették. A világ természetes ellenállása az, hogy nem hagyja, hogy vég nélkül szabályozzák. A testünkben burjánzó rák visszatükrözi, amit művelünk saját magunkkal és életterünkkel. Az ember a Föld bolygó rákos daganata lett. A test tüntetőlegesen rákos daganatot növeszt bennünk és a gyógymódok elutasítása annak természetes reakciója, hogy nem hajlandó további utasításokat elfogadni a testtől. Öntörvényűvé vált. Itt már csak a rák rákja segíthet, ami elpusztítja, gyógyítja a rákfenét, és visszaállítja alapállásba, eredeti helyére a természet törvényeit, azokat az ősi önszabályzókat, amelyek a természeti lényekre vonatkozó egyetlen igazság tételeit tartalmazzák.

Mire lenne szüksége a ráknak és az elfajult világnak, mi lenne a rák rákja?
A világnak arra lenne szüksége, hogy megérezze, hogy szükség van rá. Az emberiségnek szüksége lenne arra, hogy végre képes legyen szeretni, és ha szereti önmagát az ember, akkor a szeretetben a rák már nem lesz képes tovább fejlődni. A rák rákfenéje a szeretet. Milyen banálisnak hangzik, ahogy kimondjuk, de igazából menjünk vissza az alapkérdésre, hogy miért van ennyi szabályozás és törvény?

A törvényeket és szabályokat a félelem generálja: a megszerzett hatalom tisztességtelenségének belső, maró érzése, valamint a megszerzett hatalom elvesztésétől való félelem. Ez az az ősfélelem, amiért az emberek gyilkolnak, ölnek, és ennek megkoronázásaként nem egyszer diadalittasan kitűzik a zászlójukra a szeretet lógóját.

Miért ilyen fontos a hatalom az embernek?

A hatalom nem más, csak egy halom, miután eltávozott birtoklója. Aki nem hagy mást maga után, mint egy pár hazug képet a történelemkönyvekben és fájó emlékeket az általa meggyalázott lelkekben. Legyen hát a hatalom valóban egy halom, és higgyük el végre, hogy a természet törvényei, melyek nincsenek papírra vetve, tökéletesen képesek szabályozni azokat a közösségeket, amelyeknek egyetlen rendezőelve a szeretet, a szereteten alapuló béke és boldogság. Vajon volt már ilyen társadalom az emberiség történetében, vagy mindig csak álmodtunk az Aranykorról?

Hamarosan kiderül. A törvények végnapjai után a boldogság, egy békés, szeretetteljes állapot jön el, vagy a hatalom-halom a búval, és az újrakezdés reményével a következő életekben?

A törvények nem szólnak másról, minthogy a meglévő, az elfeledett szeretetből sarjadó gondjaidat újabb szenvedésekkel tetőzöd. Ha a problémák megoldására szakosodtál, akkor mindig újabb és újabb problémákat fogsz kapni, hogy megtapasztalhasd magad abban, hogy milyen nagyszerűen kezeled őket.

Beleharaptál a tudás fájába, leválasztottad magad Istenről, a feltétel nélküli szeretetről. Világunkban megteremtődött minden, ami nem szeretet. Megteremtődött a teljes tudatlanság. Megteremtődött az ismeretek hiánya. Megteremtődött az, hogy nem tudhatjuk, kik vagyunk valójában, és emiatt félreismerjük önmagunkat, egymást és az egész világot. Vétkes cselekedeteddel megteremtetted eredendő bűnösségedet, és elhiszed, hogy mindezért egy haragvó, büntető Isten előtt kell szégyenkezned, bűnhődnöd.
Nem hitted el, hogy a tudás nálad van. Azt hitted, hogy ha beleharapsz az anyagba, ott találod. Téves bűntudatod pedig látszólag évezredekre elfátyolozta a benned rejlő végtelen tudást. A tudás addig valóban nem fér hozzád, amíg bűntudatodban elzárod magad a tudást hordozó önszeretettől. Vissza kell mielőbb térned az eredendő szeretethez, csak akkor lesz újra Tiéd a tudás.

Amíg csak az anyagba harapsz, addig az anyagba vetett félelmeid és törvényeid fognak fogva tartani téged. A törvényeket Te magad hoztad létre, hogy túl tudd élni az összes „nem szeretetből” és tudatlanságból fakadó elkorcsosulásodat.

Jakab István

Egy túlszabályozott világ utolsó órái

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás