A mátrix és a szembiztos harisnya esete – újratöltve

Hogyan irányíthatja pár ezer család az egész Föld, politikáját, gazdaságát, vallásait, oktatását?

A síp a kezükben, amivel nyájterelő kutyáikat irányítják, nem más, mint zseniális és oly egyszerű módszertan: a kiszámíthatóságra nevelés, vagy idomítás.
Az emberiség 95%-a rendszerekbe, szabályok közé születik, ahol a megszületése pillanatától egyfajta álbiztonságot kap a befogadó társadalomtól. Felcseperedve, egyetlen lehetséges életformának fogja fel azt az életteret, ahová beleszületett, amit szülei is már hosszú nemzedékek óta mint egyedüli biztonságos létezési lehetőséget fogadtak el. Kialakul a bizalom a szabályok, a kötöttségek, a “törvények” iránt, részeivé, őrzőivé válnak a rendszernek. A rendszer irányítói még el is hiszik, hogy jót tesznek a kis birkákkal a szabályokkal, hiszen mi lenne a világgal nélkülük?
Tényleg, mi lenne a világgal, ha egy szempillantás alatt újból a természet törvényei lépnének porondra?

Társadalmunk szociológusainak hada figyeli, hogy milyen módon reagálunk egy-egy hírre. Felügyelik, hogy hol van a kiszámíthatóságunk, a rendszertűrő képességünk kulminációs pontja. Minden hírt kontrollálnak, még a szörnyűeket is, hiszen a reakciókból számolják ki a kiszámíthatóságunk határvonalait.

A rendszer rabjait akár falkák erőszakolhatják meg, hiszen néhány egyéni akción kívül az emberek nem tesznek semmit! Még mindig hisznek a rendszer védő szárnyaiban. Jobb egy kiszámítható borzalom – amire évtizedek óta előre programozták az embereket, – mint a kiszámíthatatlan szabadság, a rendszeren kívül.

Mi az, ami hiányzik? Az önfeladás, a rendszerszintű áldozatvállalás képessége a változásért!
A mű szinte tökéletes! Elégedett arcú vásárlók a hipermarketekben, a luxusautókban, az egzotikus utazásokon. Még annak is, aki pillanatnyilag még csak egy étterem konyháján mosogat, kialakított, kiszàmítható célrendszere van. Úgy nevelték, hogy semmilyen áldozat ne legyen drága az előrejutásért…

Mi ezzel a gond? Elvesztél mint szabad akaratú emberi lény, vagy még ki sem alakult az igényed arra, hogy emberként élj!
Amiket idáig írtam, azok egy tudattalan, környezetpusztító biorobot mindennapjairól szóltak.

Mitől lennél ember? Ha ráébrednél, hogy nem egy csoportérdek kiszolgáló rabszolgája vagy, aki a saját szintjén maga is egy rabszolgahajcsár, hanem a Földanya gyermeke, akire egyetlen egy törvény vonatkozik, a természet törvénye! Ezt tapossuk lábbal minden nap, minden lépésünkkel!
A növekedés, a boldogulás, a fenntartható fejlődés hamis illúziójában élünk. Feladtuk a hallásunkat, a látásunkat, a szabad ösztönös életreakcióinkat.
Bármilyen kihívásra a reakcióink előre kiszámíthatók, így lettünk esendőek és kihalásra ítéltek. Elvesztettük a kontrollt a Föld reakciói felett. Mindent pusztítunk a földön, a vizekben, a levegőben, és a föld alatt is…

Mi a megoldás?
Kiszámíthatatlan, önfeladó, új világ teremtő, rendszerbontó, túlélővé kell válnod.
Hogy a rendszer fenntartói miért nem látják a birodalom fenntarthatatlanságát? Mert a saját kártyaváruk rabjai, amit bevehetetlen várnak tartanak. És még mindig azt hiszik, hogy a világunk romjain, újra kinyithatják bankjaikat, ahol a régi szisztéma alapján uzsorakamatra hiteleznek, és a megmaradt balekok újraépítik a birodalmukat.

Minden pillanatod, minden gondolatod és mozzanatod, amikor nem hódolsz be a rendszer önkényuralmának, úgy hat vissza a rendszerre, mint a mátrix és a szembiztos harisnya esete.
A végtelenül rendezett, térhálóba kötött, testre-, lábraszabott textúrában egy apró kis tüske beakad. Hoppá! Azonnal elindul a szemek lefejtődése. A tökéletes hálózat szemről-szemre esik szét… Még jönnek az ügyes szemfelszedők, bankárok, bírók, rendőrök, a hazudozós média… de a mátrix már sosem lesz a régi. Egyetlen határozott tüske a rendszerben és elindul a lavina, mint a dominó effektus! A lokális, kis akcióid ugyanígy vetnek hullámokat a mentális közös mezőnkben.

Végre verdess kis apró pillangó szàrnyaiddal!
A lényeg, hogy ne legyél kiszámítható…

Jakab István

A mátrix és a szembiztos harisnya esete – újratöltve

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás